Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)
Neves ünnepek és az első Temp lomtörtén éti Kutatások (i9i3“i944) A huszadik század első felében két olyan nagy ünnep is kötődött a templomhoz, amely egyházi voltán túlmutatva, egyben az egész város ünnepévé is emelkedett. Mindkét eseményben nagy szerepe volt a hely szülöttének. Szent Márton püspöknek. Az első ünnep 1913. június 15-én volt, amikor Mikes János püspök kérésére a franciaországi Tours érseke ereklyeként egy koponyacsont darabot küldött a szombathelyi székesegyház számára, amelyet a szentnek emelt oltáron, az új ereklyetartóban kívántak elhelyezni. A becses csontdarabot két napig a Szent Márton-kápolnában őrizték, majd onnan díszes felvonulás keretében szállították át későbbi helyére. Erre a napra jelent meg magyar nyelven először Adolphe Regniert (1858-1917) Szent Márton életéről szóló könyve is. A másik nagy ünnep dátuma 1938. október 2. Ezen a napon ülték mega szombathelyi domonkosok rendházuk fennállásának 300 ik évfordulóját. Ezt az időpontot a templom már megnagyobbítva, teljes pompájában várta, sőt erre az alkalomra még az orgonát is felújították. A nagy ünnepség egyik fénypontja a Szent Márton-kút régóta tervbe vett új kútszobrának felavatása volt, amelyet azonban nem magára a korábban használt közkútra, hanem a homlokzat tengelyében helyezték el. A kiírt szoborpályázatot Rumi Rajki István (1881-1941) Szombathelyen élő szobrászművész nyerte el „Szent Márton megkereszteli édesanyját" című művével. Ugyanezen a napon jelent meg még Szalay János (1891-1973) dominikánus atya könyve is a szombathelyi Szent Domonkos rendiek három évszázados lelkipásztori működéséről. Régi templomuk története mindig is érdekelte az itt élő domonkos atyákat. Erről tanúskodnak például a háztörténetben rögzített azon megfigyelések is, amelyeket az 1924-es oratórium-átalakítás alkalmával tettek. Alaposabb vizsgálódásra azonban csak később került sor, amikor az 1938-ban megindult szombathelyi római kori kutatások ráirányították a figyelmet a Szent Márton születéshelyére és az ott egykor létezett ókeresztény temetőre. Az időpont azonban nagyon nem kedvezett az alaposabb kutatásoknak, hiszen a háromszáz éves jubileumra az egész templomot kívül-belül felújították. így az épületen belül csak a szemrevételezés lehetősége maradt, illetve ásatásra csak a külső falak mentén, a temetőben nyílhatott mód. 1939 és 1944 között Járdányi Paulovics István (1892-1952) régészprofesszor vizsgálódásai során arra a megállapításra jutott, hogy a középkori épület alatt egy olyan római kori ókeresztény temetői bazilika nyomai rejtőznek, amely valóban Szent Márton szülőháza fölé épült. Bár eredményeit a későbbi kutatások nem igazolták, kétségtelenül ő irányította rá a figyelmet az épület történeti fontosságára, és a kontinuitásban betöltött rendkívüli szerepére. Erre a kétségbe vonhatatlan tényre figyelmeztet a Szent Márton-kápolna bejárata fölötti felirat is: „Hic natus est Sanctus Martinus”(\tt született Szent Márton). 26
