Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)
a legújabb kori átépítés 1930-1931’ A templom soron következő, nagyobb mértékű átalakításra 1930-1931-ben került sor. Ennek kiváltó oka az volt, hogy gróf Zabolai Mikes (ános megyéspüspök (1911-1935) ez év január elsejével felosztotta az addig egységes szombathelyi plébániát, és így a domonkosok feladatává vált a szentmártoni és a vasúton túli városrész híveinek ellátása. A templom újbóli plébánia rangra való emelése elkerülhetetlenné tette a templom bővítését. Ennek a megnagyobbításnak a tervét Wälder Gyula (1884-1944) szombathelyi származású budapesti műegyetemi tanár készítette el. A kívánt célt akképpen érte el, hogy egy második kereszthajó beiktatásával az épületet nyugat felé meghosszabbította. Az így keletkezett nagyobb térben azután még két padtömb elhelyezésére nyílt lehetőség. Az oldalkápolnák közötti átjárót szintén kiszélesítették és így a templom valóban háromhajóssá vált. Ezeket az oldalhajókat a változatlan formában újra felépített homlokzaton nyitott két új mellékbejáraton át lehetett megközelíteni. A templom, melynek kifestését Steffek Albin (1893-1967) végezte, ekkor - a kényelem fokozása érdekében - modern központi fűtést is kapott, a hajók padozatát pedig egységesen színes cementlapokkal burkolták. A felsorolt átalakítások természetesen a mellékoltárokat is érintették, ezek közül kettőt megszűntettek (Szent Kereszt- és Szent józsef-oltárok) a másik kettőt (a Szent Vince- és a Szent Anna-oltárt) pedig az új kereszthajóban helyezték el. (A Szent Kereszt-oltárt némi átalakítás után az oratóriumban állították fel.) A munkálatokkal kapcsolatban egyúttal a többi oltárt is újra renoválták. A mellékhajókban felszabaduló helyekre, valamint a karzat alá pedig új gyóntatószékeket csináltattak. Az átalakítások sorába tartozik, hogy ekkor nyitották meg a kereszthajóba vezető sekrestyeajtót, ahonnan Batthyány Erzsébet sírkövét - amely idáig annak helyén állt - a Szent Márton-kápolnába vitték át. Ez alkalommal megkíséreltek a kápolnából ajtót nyitni a szentélybe, de erről végül statikai okok miatt le kellett mondani. Az épület meghosszabbítása még két következménnyel járt. A korábbi temetőkerítés vonaláig előrehozott homlokzat és az új kereszthajó módot adott arra. hogy a kolostor nyugati szárnyát is összekössék a templommal. Ily módon alakult ki a mai kolostornégyszög, amelynek udvarán viszont még hosszú ideig állt az eredeti telkeket elválasztó magas fal. Mivel az építkezésekkel kapcsolatban a kriptatér eredeti nyugati bejárata is megszűnt, ennek megközelítésére ezek után a korábbi kereszthajónál épült lejáratot kezdték el használni, amely eredetileg csak az Erdődy-féle sírboltba vezetett. A templom előtti téren szintén 1930-ban épült fel a domonkos kultúrház, amelyet ugyancsak Wälder Gyula tervezett. Az új épületnek Badalik Bertalan (1890-1965) akkori házfőnök (1929-1934), a későbbi veszprémi püspök (1949-1965) elsősorban missziós szerepet szánt. 24
