Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)
a kolostor és annak ékességei (1638-1788) A szombathelyi domonkos rendház esetében különleges topográfiai helyzettel állunk szemben. Mivel a kolostor a temetővel övezett templom mellett, az egykori plébánia telkén épült fel, értelemszerűen nem is csatlakozhatott közvetlenül magához a templomépülethez. Ráadásul a rendház a mellette elhaladó régi Bálványkő útvonalát követte, ezért azután a kolostornégyszög a régi templom tengelyéhez képest eltérő szögben épült fel. A zárda és a templom fala közötti földterület pedig továbbra is a város plébániához tartozó köztemetője maradt. Ez a furcsa helyzet azután egészen a 20. századig állandó vitára és pereskedésre adott alkalmat a két érdekelt fél között. A kolostor egyemeletes épületének felépítése bizonyára már közvetlenül a megtelepedés után megindult. Elkészültének pontos idejét nem ismerjük, ám amikor 1642-ben a domonkos rend általános káptalanja kimondta a magyarországi provincia újjáalakítását, mindenképp készen kellett lennie. 1658-ban a kolostor már régóta működött, hiszen ebben az esztendőben konventi rangra emelték. A rendház helyiségeinek elrendezésében a középkori hagyományok érvényesültek, így a szokásoknak megfelelően a déli szárny földszintjén kapott helyet a konyha, mellette az ebédlő, az emeleten pedig a cellák sorakoztak. Ám a puritánnak mondható épület belsejét, elsősorban a közösségi tereket, műtárgyak sokasága díszítette. Ezek közül legfontosabb az a domonkos rendi szenteket felvonultató öt életnagyságú képből álló sorozat, amelyet Szallay Vince (1624-1678 után) dominikánus fráter festett 1678-ban a kolostor számára. Ezek Árpád-házi Szent Margitot, Sienai Szent Katalint, Szent Domonkos rendalapítót, Veronai Szent Pétert és Ferreri Szent Vincét ábrázolják. (Ezek ma mind a templomban láthatók.) Az ebédlőben függött eredetileg Batthyány Erzsébet grófnő özvegyi képe, amelyet valószínűleg Parthl Szerafin (1743- 1795 után) fráter festett 1771 és 1773 között, az alapítónő halálának századik évfordulójára. (Napjainkban a püspöki palota lépcsőházának egyik ékessége.) Bizonyára ugyancsak a zárdát díszítette a Szűz Máriát a szentek körében ábrázoló festmény is, amely valamikor a 17-18. század fordulóján készült. Ugyancsak ide szánták a 18. század folyamán a Szent Domonkost (1170/72-1221) és Assisi Szent Ferencet (1182-1226) a földgolyóval ábrázoló festményt is, amely azt a mozzanatot örökíti meg, amikor a két szerzetes megvédi a világot Krisztus haragjától. A domonkos rendi V. Pius pápa (1566-1572) képmása szintén itt nyert elhelyezést, amikor a lepantói csata idején éppen a keresztény seregek győzelméért imádkozik. A 18. századból tudunk még egy Nepomuki Szent jánost (1350 k.-1393) ábrázoló képről is, amely azonban már nincs meg. Őriztek továbbá a kolostorban egy másik Szűz Mária-képet is, amelyet Paltauf Antal szombathelyi polgár ajándékozott a domonkosoknak. Ez utóbbi I. Lipót királyunk (1655-1705) lányától, Mária Anna portugál királynétól (1708-1754) származott. 20
