Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)

1880-ig. Előzőleg Felsőpatyon, majd Szombathelyen volt segédlelkész. 1880-ban elnyerte a jaki plébániát. 1904-ben szentszéki ülnökké nevezte ki őt püspöke. Meghalt 1917-ben.

5. Pap Dávid, az 1880. évi szeptember és október havában

volt hitoktatója iskolánknak. Meghalt ugyanezen év november hó 26-án. ,

6. Szabó Imre, 1881-től 1885-ig volt iskolánk hitoktatója. Ezt megelőzőleg Letenyén és Körmenden voll segédlelkész. 1885- ben megvált iskolánktól és 1888-ig székeskáptalani karkápláni minőségben működött Szombathelyen. Ekkor nyerte el a telsőoszkói plébániát. Meghalt 1917-ben.

7. Vöröss Zsigmond, 1885-től 1887-ig. Előzőleg 1 évig Gyanafalván, 4 évig Alsólendván, 2 évig Szombathelyen volt segédlelkész. Iskolánktól 87-ben a kőszegi Kelcz-Adélffy-árvaház gondnokává neveztetett ki. 1894-ben szentszéki ülnök lett. Meghalt 1910-ben.

8. Dr. Tóth József, hitoktatója volt intézetünknek 1887-től 1889-ig. Előzőleg Kisunyomban és Nyőgéren volt segédlelkész, 1889-ben helyettes hittanár és tanulmányi felügyelő lett a papnevelőintézetben. 1892-ben doktorátust tett. 1903-ban szentszéki üínök, 1905-ben a rk. felsőbb leányiskola igazgatója, 1907-ben pedig székesegyházi kanonok lett. Később (1908-ban) németújvárhegyi c. apáttá és 1909-ben az egyházmegyei róm. kath. tanítók fegyelmi tanácsának elnökévé és a szombathelyi zárdaiskolák (óvónőképző-intézet, rk. polgári leányiskola és elemi leányiskola) igazgatójává stb., stb. is kineveztetett.

Nem vállalkozhatunk arra, hogy dr. Tóth József, apát-kanonok úr érdemeit, végtelen munkásságát, nagy tudását, adakozó bőkezűségét méltatni megkísérelnénk. Megelégszünk itt azzal, hogy megemlítjük, miszerint iskoláinkról sohasem feledkezett meg, annak úgy anyagi, mint erkölcsi téren mindig támogatója volt. A kommunizmus ideje alatt, amikoi^az apátkanonok úr megyéspüspök úrnak teljhatalmú helyettese volt, hogy nem érte iskolánkat különösebb megrázkódtatás, közvetve annak a közbecsülésnek köszönhetjük, amellyel őt, a püspöki helynököt még vallásunk ellenségei is körülvették és annak a tapintatos, körültekintő és finom érintkezési modornak, amellyel ezen nehéz időkben Öméltósága mindenkivel érintkezni tudott. Ezen a téren sokat köszönhet neki az egyházmegye is.

Fiatatabb éveiben különösen lelkes és értékes munkása volt a magyar irodalomnak s a Szombathelyi Újság régi évfo-