Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)

26

szülőföldjén volt birtokának egy részét végrendeletileg a szombathelyi püspöki elemi iskolának hagyományozta, úgy mindazonáltal, hogy annak kamataiból érette és szüleiért évenkint egy-egy szentmise végeztessék.

Ruisz Ferencet betegsége alatt Neumann Mária oki. tanítónő helyettesítette, ki aztán az 1883/4. iskolaévre ideiglenes minőségben, a sikeresen betöltött próbaév után pedig véglegesen is kineveztetett iskolánkhoz bold, kartársunk helyébe tanítónőnek.

1885. szeptember elejével került iskolánkhoz hitoktatónak Vöröss Zsigmond szombathelyi káplán, a nagy gyermekbarát, ki rövid két évi ittléte után a kőszegi jeles árvaház prefektusa lett. Helyébe az 1887/8. iskola évre Tóth József nyőgéri káplán neveztetet ki intézetünkhöz. Művelt, előzékeny föllépésével, szeretetteljes, barátságos modorával csakhamar megkedveltette magái, s mind a tanítótestületnek, mind a növendékeknek valóságos kedvencévé lön. Az 1888/9. tanévet azonban már nem fejezhette be nálunk, mert 1889. február végével papnöveldéi tanárnak és tanúim, felügyelőnek kineveztetvén, március 1-én iskolánkból új állomására távozott.

Hitoktatóink a felsőbb osztályok növendékei részére havonkiet csak egy vasárnapon szoktak szent beszédet tartani, Tóth József volt az, aki az 1888. évi szeptember 6-án tartott tanácskozmány során arra vállalkozott, hogy ezentúl az advent idején és a nagyböjtben minden vasárnap fog szent beszédet tartani s e szép és üdvös szokás igen sokáig érvényben volt és valószínűleg ezzel a tanévvel újra érvényre fog emelkedni.

Iskolánk kerttel nem bírván, növendékeink ezideig a törvény által előírt kertészeti gyakorlatokra a szomszédos püspöki kertbe jártak. Csak az 1886. év folyamán sikerült erre a célra a gázgyár és a Gyöngyös folyó közt fekvő városi területet bérbe venni, ahol azóta Rőthy László oktatta az iskola növendékeit a gyümölcsfa nemesítésében. Növendékeink ezirányú oktatását később Mórocz István vette át, aki elődjéhez méltó szakértelműmet kezelte a faiskolát egészen 1912-ig. Ekkor Szabó József, majd később Horváth János vették át annak ideiglenes kezelését. Ez utóbbi az egyhm. főtanfelügyelőséghez beosztatván nagy elfoglaltsága miatt a faiskola kezelését tovább nem vállalta. így a faiskola 1916-ban visszakerült a város tulajdonába és azóta ez irányban növendékeink oktatása szünetel.

1887-ben részt vett iskolánk a Vasmegyei Iparkiállításon a leánynövendékek kézi munkáival, melyekért a kiállítás bíráló