Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
IV. Kismáriacell 63 Az 1744-1773 közötti időszak látogatottságról a következő kép bontakozik ki. 1744- 1748 között a Dunántúlnak a Balatontól északra eső területéről érkeztek, nyugaton a Rába-Rábca vonalától és egy-két nagyobb városból. 1751-ig a szűkebb vonzáskörzet erőteljesebbé vált (több településről érkeznek), a tágabb vonzáskörzet az egész Dunántúlra kiterjedt, sőt országos adatok is fellelhetők. Az 1748-as kegyszobor-átviteli ünnepségsorozatnak a serkentő hatása teljesen egyértelmű. 1752-1760 között nyugat felől, a Fertő-tó környékéről és az egész Dunántúlról folyamatosan érkeztek, de nőtt az országosan bekapcsolódó települések száma is. 1761-1770 között a szűkebb vonzáskörzet a Fertő-tó vidékén és a nyugati határterületeken lassan visszaszorult, a Dunántúl déli és keleti területeiről és a Duna-Tisza közéről egyre kevesebben érkeztek. 1771-1773 között a tágabb vonzáskörzet gyakorlatilag a Dunántúlra szűkült.120 A legnagyobb látogatottság idején, 1744-1773 között bizonyíthatóan az 520-at is meghaladta azoknak a településeknek a száma, ahonnan zarándokok érkeztek a kiscelli Máriához.121 Ha az adott időszakot vizsgáljuk, látható, hogy Dömölk szűkebb vonzáskörzete az egész Nyugat-Dunántúl, valamint Győr környéke.122 Ez utóbbi nyilván annak is köszönhető, hogy a győri püspökök - szemben a pannonhalmi főapáttal - kezdettől támogatták és segítették a kegyhely fejlődését, a német nyelvű kiadványok pedig az azonos nyelvű lakosság érdeklődését tartották fenn. Számolni kell a vegyes felekezetű területekkel is, mert ott más az érdeklődés aránya. Ez a megállapítás a Rábától keletre eső területekre, valamint a Fertő-tó vidékére érvényes.123 Az egyházi becslések szerint a zarándokok száma 1748-ban 300000 fő volt, a következő évben pedig 400000. Ez azonban biztosan nem lehet pontos adat. Egy 1748-as jelzés szerint a zarándokok jelentős része csak az adományokat helyezte el az oltáron, de a felszólítás ellenére sem közölték a mirákulumokat (az általuk rendkívülinek tartott eseményeket) a kegyhely gondozóival. A ténylegesen Dömölkre érkező búcsúsok száma meghaladhatta a becsült látogatottságot, pedig a pannonhalmi főapát tiltásai nem tettek jót a hely népszerűségének. A kegyhely nagy sugarú vonzáskörzetére utal az a német nyelvű ponyva, mely 1780 körül jelent meg Sopronban.124 A kiadvány negyedik éneke a Habsburg Birodalom népeit, az osztrákokat, cseheket, morvákat szólítja meg és hívja Kiscellbe, amelynek Máriája a pestis és a török elleni harcban is segít. A kegyhely és a település fejlődése kölcsönösen jó hatással volt egymásra. 1787-ben például 17 különböző mesterember élt a kegyhely közelében.125 Koptik eltávolítása után az áldozok számának csökkenésével a hely bevételei is megcsappantak.126 Változtak a búcsúsok szokásai is. A 18. század második felében május helyett egyre inkább a nyári hónapokban keresték fel Dömölköt.127 A sok munkát adó tavaszi időszak helyébe a jobban kiszámítható, beosztható nyári időszaki zarándoklás lépett. 120 Tüskés-Knapp 2001. 126-127. A mellékelt térképen: Tüskés 1993. 348-349. 121 Tüskés 1993. 348-353. Az itt látható, térképre vetett adatok és a felsorolás látványosan bizonyítja ezt. 122 Tüskés 1993. 355. 123 Tüskés 1993. 355-356. 124 Fünf ganz neue Marianische Wohlfahrts-Lieder, Von dem neu-erfundenen Gnaden-Bild Klein-Maria- Zell, zu Dömelck is Hungarn. Oedenburg, 1780 körül 125 Tüskés 1993. 316-317. 126 Tüskés 1993. 318-319. 127 Tüskés 1993. 328-329.
