Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
IV. Kismáriacell 57 sokan hirdetik, mi jóban volt részük, mi rossztól szabadultak, hogy képet festetnek, a kápolna vagy templom falára akasztják; mások szenvedésükre emlékeztető tárgyat hagynak emlékül a templomban. Sokan kisebb-nagyobb pénzadománnyal mutatják ki hálájukat [...] Gyűjtőn gyűjti az apát a szoborral kapcsolatos rendkívüli jelenségeket, rakton rakja őket garmadába; nem is akarja őket rejtekben tartani, azt hiszi, a világ elé kell vinnie; tollhoz nyúl tehát.”90 Koptik sok eseményről eleinte csak a püspököt és a főapátot tájékoztatta. Aztán úgy döntött, meg kell írnia a történteket, hiszen ha Isten őt választotta ki a szent hely alapítójának, akkor neki az adott kegyelmeket hirdetnie kell.91 Koptik nekilátott a szervezőmunkának és a dokumentálásnak. Először is szentképeket és nyomtatványokat jelentetett meg, amelyek közül 11-ről volt tudomása Pacher DoNÁTnak. Ezek egy részét személyesen látta, más részének csak címe és a megjelenésének a ténye volt ismeretes.92 Néhány ezek közül: 1. A dömölki Mária-szobor képe, alatta írás: „Sancta Maria in cella de bona fortuna, hodie miraculis maximis in Hungária et dioecesi Jaurinensi inclarescens”, vagyis „Szent Mária a szerencsés czellában, mely most a legnagyobb csodákkal tündöklik Magyarországban, a győri egyházmegyében.” Ezt Dombi Mihály győri kanonok említett iratából ismerjük. 2. „Bischöftlicher Decret”. Német nyomtatvány, amelynek tartalma megegyezik a többivel, de a kép mégis különböző, mert van aláírt szöveg: „De bona fortuna”. 3. Ismeretlen című magyar nyomtatvány 1748-ban, Győrben jelent meg, magyar énekeket, imákat közölt, s utánuk történeti jegyzetek voltak.93 A legújabb, összehasonlító kutatások szerint a XVIII. századi Magyarországon (Máriapócs és Sasvár után) a harmadik legtöbb ponyvanyomtatvánnyal rendelkező kegyhely Kiscell volt. Itt a kiadványok - minden bizonnyal a magyarul nem tudó Koptik irányításával - főleg németül jelentek meg a kegyszobor átvitele (1748) körüli időkben. Ezek a határ mindkét oldalán élő német nyelvű lakosság igényeit szolgálták ki.94 90 Pacher 1912. 251. Pacher annyit említ, hogy az átviteli körmenetben használt címerekből, képekből, jelképekből és feliratokból még ma is több darab látható a dömölki sekrestyében. Kühár 1918. 41. szerint a kisebb, alsó gyóntató szobában voltak elhelyezve a kegyképek fára festett másai. Jelentős búcsúnapokon a tárházban (kincstár) is gyóntattak. A 18. századi translatiok közül a kiscelli volt a legnagyobb szabású. A kegyhelyek fapajzsra festett változatait vitték a körmenetben, amelyeket aztán a gyóntatószoba falain helyezték el, s a feljegyzések szerint más ünnepélyes körmenetekben is felhasználták. Bálint gyűjtésére hivatkozik Barna Gábor, amikor 24 kegyképmásolatot említ. (Lásd: Bálint-Barna 1994. 131-132. 313.) Az 1748-ban készített, fapajzsokra festett kegyképekről-kegyszobrokról téves az a megjegyzés, miszerint a 1748-as templomszentelési körmenetben hordozták. A pajzsoknak ugyanis az 1748. szeptember 15-i translatio, tehát kegyszobor átviteli ünnepségen, a körmenetben volt látványos és tartalmas szerepük (Pacher 1912. 250-251.). A kegytemplom szentelését Szily János, a Szombathelyi Egyházmegye első püspöke ugyanis csak jóval később, 1780. szeptember 10-én végezte el (Pacher 1912. 305-306. valamint: Géfin 1929.1. 45.). Nemes 1948. 55-56. (Kühár 1918. 41. nyomán) írja, hogy a címerképek a gyóntatószoba falain láthatók, s régebben azokat minden nagyobb ünnepen körülhordozták. 91 Pacher 1912. 250-251. 92 Az apát részletes irodalmi munkásságáról: A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. V. kötet. 560.- I. 1. Szerkesztette: Sörös Pongrácz. 93 Pacher 1912. 253-254. 94 Tüskés-Knapp 2001. 101-102.
