Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
III. Mariazell és a magyar Cellek
Kismáriacell czelli Boldogasszony kápolnáját, melyet a Zichy familia felállított, az építendő uj klastromuk templomába átvihessék, és a megnevezett képet ott a hívek tiszlettétel végett, egy különös közhelyre feltehessék, ily formán pedig a sz. Szűz Mária iránt való ájtatosságot gyarapithassák.« Későbben változás történt az ó-budai urodalommal; ez 1766-ban a gróf Zichyektől a királyi magyar kamarára szállott; a trinitarusok mindazáltal mind az emlitett grófoktól, mind más ájtatos hívektől oly bő alamizsnát kaptak, hogy azon a hegyen alkalmas klastromot és tágas szép templomot építhettek, s megtarthatták mindaddig, miglen felséges II. József minden tartományaiban a trinitariusok szerzetét, (melynek főczélja volt a keresztényeket a török s más hitetlenek rabságából kiváltani), eloszlatta 1784-ben, és igy az ó-budai hegyen levő rezidencziát is elfoglalta, sőt nem sokára azután a mellette levő templom is katonai intézetre fordittatván, a bold. Szűz képe herczegprimás kardinál, Batthyán József rendeléséből, az ó-budai plébánia templomába 1785. junius í-ső napján tétetett át, hol egy oldal-oltáron tiszteltetik jelenleg. Ez oltáron annak előtte is volt e sz. kép a hegyen, hanem Kietraiber Antal budai jámbor és tehetős polgár 20ofl-ot adott érte, és azt az óbudai templomnak ajándékozta. Meg kell vallani, hogy azon idő alatt, midőn e szent kép a trinitariusok gondviselése alatt, e hegyen létezett, sokkal szembetűnőbb volt mind az oda járuló hivek sokasága, mind pedig ezeknek külső ájtatossága is; minthogy a szerzetesek eleget akarván tenni az eredeti érseki határozatnak, rajta voltak, hogy az oda jövő zarándok hivek azonnal leljenek elegendő lelki szolgálatot is; jegyzőkönyvet is folytattak, felírván azokat a vallástételeket, melyeket némely istenfélő keresztények önként beadtak, jelentést tevén az ott nyert isteni malasztokról; sőt maga azon klastromnak és templomnak hegyi helyzete mintegy vonzó erővel birt az ájtatoskodni akaróknak az oda való utazására, a mint ezeket a már megérintett könyvből világosabban érthetni. Azonban meg kell vallani azt is, hogy a mi napjainkban meg nem szűnt a budaiaknak és azon a vidéken lakozó keresztényeknek a Krisztus szűz Anyjához buzgó tisztelete. Meg nem szűnt az ó-budai templomban ezen szent kép miatt törekedő jámbor lelkek buzgósága; meg nem szűnt az e buzgósághoz irányos s viszonyos isteni könyörületesség, mely megismertetik gyakorta sokaktól, kik most is tapasztalják, hogy Mária most is irgalmasságnak anyja, a Mindenható előtt hatalmas pártfogója az ő hozzá folyamodónak, melyért dicsértessék mind a teljes sz. Háromság, mind pedig maga a bold. Szűz Mária.”24 Kiegészítve és pontosítva Jordánszkyt, a következőket lehet megállapítani. Óbuda és Buda környéke 1659-ben került a Zichy család kezébe.25 1702-ben Zichy László és Péter grófok fogadalmat tettek, hogy a mariazelli kegyszobor számára Budán kápolnát építenek. Péter rövidesen elhunyt,26 ezért testvére építtette fel a fogadalmi kápolnát. Az újabb kutatások szerint a fogadalmi kápolna helye az óbudai szőlőhegyeknek a Bécsi országút fölé magasodó kiszögelésén lehetett. Az építés ideje 1724-25-re tehető. Ezzel egy időben készülhetett el a kegyszobornak az egyházi hatóság által engedélyezett másolata is.27 Később Péter özvegye a zsámbéki kastélyba vonult vissza, s odavitte a kápolna Máriaszobrát is. Úgy tartják, a jámbor hívek ott is felkeresték, tehát Zsámbék is búcsújáró hely lett. Az óbudai plébános kérésére, Esterházy Imre esztergomi érsek utasítására a kegy24 Jordánszky 1863. 70-75. 25 Gál 2004. 264. 26 Fallenbüchl 1940. 137-138. Továbbá: Gál 2004. 265. 27 Gál 2004. 266.
