Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban 183 A celli búcsúra. S mit viszel a celli Máriának? Mutasd a kincseket! Ó nem viszek én semmit néki, Csak tiszta szívemet! Fogják, motozzák: mindhiába, Szegénynek semmije! Elő, elő hát szívét, hogy Igazán hadd vigye! Melléből éles, gyilkos késsel Kitépik szívét, Azután kötényébe dobják: Most indulj és vigyed! S az asszony ó csodák csodája - Nem hull a földre, nem: Köténykéjét kezébe fogva Megindul csöndesen. Arcán a holtak sápadtsága, Ruhája tiszta vér Az égen hajnal pírja reszket, Amikor Cellbe ér. De haliga! Mi zsibong a légben? Hang, milliónyi hang! Cellben magától megszólamlik Zeng-bong a sok harang. A pap miséjét abbahagyja. Fölkelnek a hívek Mindenkit egy érzés ragad meg, Mindenki megy, siet. S égő gyertyákkal, szent zászlókkal Tódulnak kifelé, Ki szívét hozza Máriának: A véres nő elé. Könnyel fogadják, védve hozzák Az Úr házába őt, Hol végre összerogy szegényke A drága Szűz előtt. A Szűzanyának márvány szobra Az oltárról lelép, Kezébe veszi halk fohász közt A jó asszony szívét. S míg könnytől, vértől ázva, fázva, Félholtan fekszik ott; ím mellén forradás se látszik S belül a szív dobog! Mariazelli szentkép. 1870 körül
