Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban 169 Üres a kertünk és a sok virág, mind kérdez, merre tűnt el az Anyám s a fecskék is furcsán körülrepkednek, szeretnék tudni, hol van az Anyám... Mert minden virág édesanyja ő, dédelget, öntöz minden kis magot, kényeztet minden bimbót s buzgón gyomlál, hogy a palántát ne bántsák gazok... Ismeri Anyám minden kis pillangó, kedvét keresi minden éhes fecske, s hogy meghálálják a kenyérmorzsákat, dalolnak néki reggel, délben, este... A stiglic-fészek az egresbokorban nem érti, hol van, miért nem becézi, hisz szerteröppent, felnőtt fiókáit itt siratja, ha pihéit nézi... Alkonyodott már, s az esti szellő Csókjára várt, hogy szerteszét vigye esti áldását messze négyfelé, piros szíve elszállgyümölcsihez... De Édesanyám elment Máriacellbe, alkonyi szellő hiába hívod...- Valami furcsa érzés sajdult bennem szívem nem kóstolt vizekből ívott... Árvaság... hiába röppeni haza, s a szív hiába szent honvággyal telve, sohasem kap több anyai csókot, áldást, mert örökre elment Máriacellbe... Jajj de rossz lennel! Uram, én nem bírnám tovább, hisz Téged is végig kisért a Szent Szűz, míg beteljesült minden Golgotád... Óh, milyen jó volt, hogy Te várhattad égbe Szűzi Anyád; elébe küldted örvendő dalokkal az angyalok mind a kilenc karát... Géppel vágott (csipkézett) mariazelli szentkép. 1870 körül
