Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VII. A kegytemplom és a kegyszobor. Énekek és imádságok
VII. A kegytemplom és a kegyszobor. Énekek és imádságok 155 íme, kegyes Anyám, eljött már az óra, melyben Tőled végső búcsút venni kényszeríttetünk. Tiszta szívünkből köszönjük és hálát adunk mindazokért a kegyelmekért, melyeket velünk itt, ezen szent helyen, érdemeink felett kegyesen Istenünktől kinyertél. Azt az egyet kérjük még anyai jó voltodból, add ránk anyai áldásodat, mellyel szerencsésen és minden veszély nélkül házunkhoz és házunknál levő cselédeinkhez visszatérhessünk! Ráfael angyal kísérjen és őrizzen utainkban, hogy friss egészséggel hazajuthassunk. Éljen tehát Jézus, éljen Mária! Test szerint ugyan elválunk Tőletek, de lélek szerint mindenkor itt maradunk Nálatok, szívünket e végre örökös zálogul szentséges oltárodon hagyjuk. Őrizz anyai pártfogásoddal minden gonosztól, hogy ne csak itt, hanem mennyei dicsőségben is örökké Veled együtt imádkozhassunk és dicsérhessük édes Jézusunkat! Édesanyám, Mária. Ámen.”TM Mariazelli képeslap. XIX-XX. század fordulója Az újonnan keletkezett és csudákkal tündöklő Dömölki Boldogságos Szűz képéhez való ájtatos Imádság54 55 Óh, szentséges és makula nélkül fogantatott Szűz Mária, Te legérdemesebb Anyja a világ megváltójának, a Jézus Krisztusnak! Te a mennynek és földnek királynéja és uralkodónéja, Te a mennyei hazának édessége és gyönyörűsége, Te a választottaknak öröme és vigassága, Te az élő Istennek temploma, a betegek gyógyulása, bűnösöknek szószólója, minden isteni kegyelmeknek buzgó forrása és a bűnök terhétől kétségbe esett lelkemnek Isten után egyetlen egy vigasztalója. A Te csudálatos képed előtt borulok le alázatosan szent lábaidhoz, óh, kegyességes Anya, Szűz 54 A buzgó... 4L 55 Átírva. XVIII. század közepi imalap, őrzi Szegeden a Móra Ferenc Múzeum. Bálint Sándor hagyatéka. Közölte Medgyesy-Schmikli Norbert: Mariazell a magyarországi ponyvairodalomban c. tanulmányában. In: Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. 2004. 465.
