Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
138 Kismáriacell A legvégén ének következett: „Üdvözlégy Mária, szép liliomszál...”53 Ezután a hálaadásról szóló litániát végezték, este hétkor pedig a lorettói litániát.54 Délután a kocsisok átnézték a szekereket, megkenegették a kocsik tengelyét, hogy a kerekek könnyebben forogjanak. A lorettói litánia után a vendéglőben megvacsoráztak, s ezt követően nyugovóra tértek. Néhány asszony a kegyoltárhoz járult érintőzni,55 de ez mindig egyénileg történt. Ilyenkor a kezükkel megsimogatták az oltár szélét, olvasót, imakönyvet érintettek hozzá, hogy imájuk minél hatékonyabb legyen. Egyénileg mindenki úgy imádkozott, ahogy akart, de a túlságosan kirívó viselkedést megszólták volna. Előfordult, hogy valaki térden körülcsúszta bent a templomot és a kegyoltárt. Ez mindenkinek a saját ügye volt, az okát sohasem firtatták. Többnyire az asszonyoktól lehetett ilyet látni. Rengeteg misét mondattak, különböző célokra felajánlva. A kegyhelyen elmondott misét hatásosabbnak gondolták. Ajándékot egyénileg vittek, de senki sem akart kitűnni vagy hivalkodni. A Kiscellben vásárolt tárgyakat csütörtök délután vagy este áldották meg a templomban, egy előre meghirdetett időpontban. A hazaút napján, péntek reggel ötkor volt az ébresztő. Megmosakodtak, felöltöztek, a holmijukat összecsomagolták a bugyrosba, s azokat feladogatták a kocsikra. Ennek végeztével a templomban részt vettek a hat órakor tartandó misén, amelyen a nép elköszönt a fehérváriaktól. A búcsúvezető elmondott öt Miatyánkot, öt Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet, végül a búcsúzó imát: „íme, kegyes Anyám, eljött már az óra, melyben Tőled végső búcsút venni kényszeríttetünk. Tiszta szívünkből köszönjük és hálát adunk mindazokért a kegyelmekért, melyeket velünk itt, ezen szent helyen, érdemeink felett kegyesen Istenünktől kinyertél. Azt az egyet kérjük még Anyai jóvoltodból, add ránk Anyai áldásodat, mellyel szerencsésen és minden veszély nélkül házunkhoz és házunknál levő cselédeinkhez visszatérhessünk! Ráfael angyal kísérjen és őrizzen utainkban, hogy friss egészséggel hazajuthassunk. Éljen tehát Jézus, éljen Mária, test szerint ugyan elválunk tőletek, de lélek szerint mindenkor itt maradunk nálatok, szívünket e végre örökös zálogul szentséges oltárodon hagyjuk. Őrizz Anyai pártfogásoddal minden gonosztól, hogy ne csak itt, hanem mennyei dicsőségben is örökké veled együtt imádkozhassunk és dicsérhessük édes Jézusunkat! Édesanyám, Mária. Ámen.”56 Miatyánk, Üdvözlégy. A zászlóvezetők és a zászlóvivők a zászlókkal együtt, állva megkerülték az oltárt, és megcsókolták az oltárkövet. A processzió felsorakozott a templomban, és énekelve indultak: „Eljött már órája a búcsúzásunknak...”57 Megkerülték a templomot, a Kálváriát, és a templom elé visszaérve búcsúzóul megcsókolták a küszöböt. Jobbról kifelé haladva végig a búcsúzó éneket énekelték. A temetőhöz érve a vezérzászlókat levették, tasakokba tették, s indultak hazafelé. 53 A buzgó... 1900.62. 54 A buzgó... 1900. 52-54. 55 1984-ben „értetkőzés” kifejezést használtam, de Jáki Sándor Teodóz bencés atya felhívta a figyelmemet, hogy azt csak Máriapócson használják. Az értetkőzés szerinte azért nagyon kifejező, mert az ottani szóértelmezésnek megfelelően, miközben a hívek megérintik a kegyképet, közben a Szűzanya is hozzájuk ér. 56 A buzgó... 1900. 89. 57 A buzgó... 1900. 41. A szövegét lásd az Énekek és imák c. alfejezetben.
