Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

S még valamiben követte mestere példáját. Ő is munkatársakat gyűjtött maga köré. Szerzetesi közösségeket alakított ki belőlük, amelyekre jellemző volt az igaz családias szellem és az evangélium hirdetésére való elszánt küldetéstudat.

Szent Márton ugyanezt a szellemiséget képviselte püspökké választása után is. Még öreg korában, élete vége felé is töretlenül élt benne az apostoli buzgóság. Ez adta ajkára a közismert fohászt: „Uram, ha népednek szüksége van még rám, én kész vagyok a további helytállásra. Non recuso laborem!”

Szent Márton példájából sok és különféle ösztönzést meríthetünk mi is hazánk és Európa újraevangelizációs munkájához. Csak az a kérdés: megvan-e bennünk is a hivatás- és küldetéstudat ennek a nagy feladatnak a vállalására. S nem lohad-e le bennünk a lelkesedés és áldozatkészség, ha akadályokba ütközünk, ha csalódás vagy sikertelenség ér bennünket.

S igénybe vesszük-e az apostoli munka hagyományos krisztusi eszközeit: az imát és önmegtagadást. S belátjuk-e végre, hogy apostoli munkánk a világ felé csak akkor érhet el eredményt, ha előbb rendezzük sorainkat, ha komolyan vesszük belső megújulásunkat és őszintén törekszünk - a kisebb és nagyobb közösségeinkben egyaránt - a családias szellem kialakítására.

Ezeket a fontos felismeréseket adja meg nekünk a most következő jubileumi évben Szent Márton püspök példája.

Szombathely, 1996. november 11.

Dr. Konkoly István megyés püspök

6