Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

mula - bonae memoriae - nem szerepel, a temetőőri státusz a pogányságtól elkülönülő, keresztény temetkezést jelez.

A Szent Márton templom közeléből származnak azok a katakombák oldalsírhelyeit - loculusait - lezáró félköríves lapok is, amelyeknek felirata már kifejezetten hívő emberre utal. A két jelentős, Krisztus-monogramos loculus-lap közül az egyiket két hívő (fideles) és ártatlan (innocentes) tejtestvérnek Aurelius Flaviusnak és Leónak állíttatták szüleik. A sírkő szövegében előforduló fideles és innocentes jelzők egyértelműen keresztény hitre utalnak.

Körbefoglalt Krisztus-monogram díszíti a másik loculus-lapot, amelyet két vándor- (vagy zarándok) festőnek, Launioniusnak, aki „élt 50 évet és 11 napot és Secundinusnak, aki élt 25 évet és 7 napot” - az emlékére készítették kollégái. A sírkő szövegének collegas kifejezése Paulovics István szerint a népes keresztény egyházközség tagjaira vonatkozik.

Néhány ókeresztény sírkövet már csak a régebbi leírásokból (Schoenvisner István, Varsányi János munkái) ismerünk. Néhány, Szombathelyen talált, keresztény szövegű sírtábla pedig a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Ugyancsak sabariai eredetű az a márvány loculus-lap töredék, amely egy köpeny szélét, a bal lábat és néhány betűt ábrázol. Tóth Endre kiegészítése szerint a márványlapon a Jó Pásztor alakja szerepelt.

Néha a pogány sírköveket újra felhasználták a keresztény temetkezéseknél. Egy 2. századi római sírkőről a 4. században levésték a korábbi feliratot és a vallásuknak megfelelő szöveget véstek a sírkő lapjára. Az új felirat a bonae memoriae formulával kezdődik és „A jó emlékű Aurelia Iustinának, aki élt 40 évet, az igen kedves feleségnek” állíttatták gyermekei.

Az ásatások során előkerült ókeresztény síremlékek többsége a

4. századból való , s előfordulásuk nagy száma is azt bizonyítja, hogy Sabariaban Szent Márton születésének és térítésének századában jelentős keresztény közösség élt és gyakorolta vallását.

28