Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

ahol sírja mellett forrás fakadt. A forrás vize csodatévő erejű volt. Ilyen kis ámpolnákban vitték magukkal a zarándokok a forrás vizét hazájukba. A lelet jelentőségét az is emeli, hogy az európai tartományokban csak néhány helyen került elő Egyiptomból származó Menas-ampolna.

A 4-5. század fordulójáról való az a vöröses-sárga agyagból égetett tégla, amelyre készítője újheggyel kört és keresztet rajzolt keresztény szimbolikus tartalommal. A kör a Napot, a Nap Krisztust a Világ Világosságát, a kereszt a megváltás jelét szimbolizálja, mindkét jel a 4-5. századi keresztények gyakran alkalmazott szimbóluma.

A római házakat agyagból égetett vagy sárgarézből készített olajmécsesekkel világították meg. A világosságot adó mécses díszével jól ki tudta fejezni használójának hitét. Gyakran készítették Agnus Dei formában. A láng nyílása egy háromszögű csúcs, a Szentháromság szimbóluma volt, a bárány fejét egy XP betűkből képzett Krisztus-monogram díszítette. Sok helyen kerültek elő ilyen mécsesek. A Szombathelyen talált sárgaréz mécsesről hiányzik ugyan a Krisztus-monogram, de a nyoma mutatja, hogy volt rajta. (A szakirodalom által 5. századra datált mécsesről a Savaria Múzeum munkatársainak közlése szerint a legújabb természettudományos módszerrel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy modern kori hamisítvány.)

Ismeretes, hogy a keresztények szívesen temetkeztek szentek, vértanúk sírhelye, kultuszhelye közelében. A temetkezőhely központjában a temetőkápolna állt, amelyet a tisztelt személy sírja fölé építettek.

A savariai ókeresztény emlékek többségét sírkövek alkotják, amelyek szinte kivétel nélkül a Szent Márton templom környékéről kerültek elő. Erre haladt el az Arrabona (Győr) felé vezető út, amely mellett már az 1. században kialakult a város egyik temetője. Itt temették el Quirinus püspök holttestét, és sírja fölé temetőkápolnát emeltek. Innét vitték át ereklyéit a 4. század folyamán a passio által említett scarbantiai kapunál lévő bazilikába.

26