Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

Szent Márton élete

„Szent Márton Sabaria dicső szülöttje, ki a szegény koldussal megosztottad palástodat” - könyörögj érettünk! Ezt imádkozzuk a Szent Márton-litániában. Mártont a továbbiakban a litánia úgy említi, mint a valódi tökéletesség mintáját, a katonák dicsőségét, a szerzetesek példaképét, a bálványok bátor lerombolóját, az igaz katolikus hit terjesztőjét.

Erényei között szerepel mélységes alázata. Olyan ember volt, aki hitből élt. Életéről krónikák, legendák, himnuszok emlékeznek meg, hirdetik munkásságát, ismertetik csodás cselekedeteit. Tiszteletére kápolnák, templomok épülnek. Települések neve őrzi emlékét, városok választják védőszentjükké. Franciaország pártfogóját tiszteli benne.

Márton Krisztus után 316-ban vagy 317-ben született Sabariában (Savariaban). Szülei jómódban élő pogányok voltak. Apja a római légió tisztjeként szolgált. A források tanúsága szerint édesapja és édesanyja valószínűleg szláv eredetű volt, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják.

Márton apja jutalmul Itáliában földbirtokot kapott, így a család Itáliába költözött. Gyermekkorát Márton Ticinum (Pavia) városában töltötte. Alig 12 éves, amikor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy keresztény lesz és remeteként éli le életét. Szülei akarata ellenére, azok beleegyezése nélkül kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá, katekumenné avatta. A pogány szülők nem nézték jó szemmel, hogy gyermekük az új vallást követi, igyekeztek ettől eltéríteni. Egy római rendelet értelmében a katonák fiainak be kellett lépniük a légióba és ott meghatározott ideig szolgálatot teljesítettek, vagy valamilyen hivatalt kellett vállalniuk. Márton 15 éves korában apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra.

13