Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

itt a mártír-akta imádkozó-helyet (locus orationis) említ, tehát ezen a helyen, a Sybaris (Gyöngyös) partján vagy egy kis kápolna (cella memorialis) állhatott, vagy az sem, hanem csak a hívek kegyelete tartotta ott fenn a vértanuság emlékét és e kegyelet kifejezésére, az emlékezet fenntartására zarándokolt oda imádkozni — emlékezni, különösen a vértanuság napján, amikor a vértanú az ég számára született (ezért születésnap : dies natalis).

A Sopron (Scarbantia) felé nyíló kapu közelében már keresztény bazilika állott: itt temették el a dicső vértanú holttestét. A mártír-aktákból nem tűnik ki, hogy ez a bazilika Szt. Quirinus tiszteletére lett volna emelve ; a valószínűség nem is emellett szól. Valószínűbb, hogy a bazilika már régebben állott. Ez magyarázza meg, hogy egyrészt a sabariai keresztények olyan könnyen belenyugodtak abba, hogy a háborús időkben Rómába vitték a drága tetemet (jóllehet latin nyelvű és nevű keresztények még a VI. században is éltek Sabariában); másrészt, hogy a tiszteletnek nem maradt meg a hagyománya Sabariában, hanem csak napjainkban újult fel.

Ezzel szemben Sopron város határában a balfiút mellett az út legmagasabb pontján álló Pihenőkereszt (Rastkreuz, másként Őrangyalkereszt) ma is fenntartja annak az útnak emlékét, melyet Szent Quirinus a Duna mellett lévő városból (Carnuntum, vagy inkább Arrabona-Győr) Scarbantián át Sabariába tett, mikor is a hagyomány szerint itt pihent meg. (A kereszt építészetileg is

40