Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

radtak ránk, melyeket passióknak vagy aktáknak nevezünk. Ilyen passió szól Szent Quirinus vértanuságáról is, úgyhogy ezt a vatikáni kézirat (Cod. Vat. Lat. 1191.) után a következőkben adhatjuk.

. . . Illyricumban Diocletianus istentelen rendeletéivel ellenség módjára kegyetlenkedett Krisztus népe ellen és ebben a zsarnokoskodásban (Galerius) Maximianust az uralkodásban társul vette maga mellé, hogy ez a saját elvadultságát és Diocletianusét egész Illyricum-szerte kimutassa. A gonosz császárok istentelen rendeletéit majdnem az összes provinciák helytartói kihirdették, hogy a keresztényeket kényszerítsék a bálványok templomaiban való áldozatbemutalásra. Krisztus egyházait bezárták, Krisztus papjait és szolgáit felszólították, hogy engedelmeskedjenek az állami (császár-kultusz) törvényeknek és tegyenek hitvallást arról, hogy vannak istenek, mert ha ezeknek tiszteletére nem gyújtanak tömjént, különféle kínzásokat és a halált kell elszenvedniük.

A sokak között pedig, akik Krisztus hadseregét diadalra vitték, Maximus praeses polgári helytartó Szent Quirinus sisciai püspök elfogatására is parancsot adott. Mikor erősen nyomoztak utána és ezt a szent püspök megtudta, elmenekült a városból, de menekülés közben elfogták és a helytartó elé vezették.

Mikor Maximus praeses megkérdezte, hogy hová akart menekülni, Quirinus püspök így felelt : Nem menekültem, hanem az én Uram pa-32