Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

egységének biztosítása és a harckészségnek minden eszközzel való fokozása volt a programm. Ettől az igyekezettől vezetve fordult az államhatalom a keresztények ellen.

Galerius Caesarnak főszerepe volt abban, hogy Diocletianus, aki sokáig türelemmel viseltetett a kereszténységgel szemben és még a pannóniai kőfaragó vértanuk jámborságában sem talált eleinte kivetni valót, sőt inkább megdicsérte őket, uralkodása vége felé a legvéresebb üldözést indította a keresztények ellen, amilyet a római birodalomban ismerünk.

A birodalom nehéz óráiban, a keresztények igazán megadták a császárnak, ami a császáré: a légiókban vitézül küzdöttek és így történt, hogy a barbár támadások visszaverésében legnagyobb érdemeket szerzett Gallienus császár (260—268), kinek felesége, Salonina keresztény volt, a keresztényeket nemcsak nem üldözte, hanem sokban segítette. Aurelianus, a restitutor orbis (270— 275) folytatta elődje elnéző politikáját, Diocletianus pedig sokáig egyenesen kedvezett a keresztényeknek : udvarában keresztények is fontos hivatalokat töltöttek be, egyes tartományok kormányzását keresztény püspökökre bízta. Galerius sürgetésére azonban lassankint irányt változtatott.

Először a hadseregből távolította el a keresztényeket, majd az egész birodalomban elrendelte a keresztények üldözését. Akik tömjénáldozattal nem fejezik ki a császár istenségének járó hódolatot, halállal bűnhődnek.

Ezt a rendelkezést természetesen Galerius

16