Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

vel (301) iparkodott e téren is rendet teremteni, ámde a gazdasági bajok már úgy elhatalmasodtak, hogy ezek is csak ideig-óráig tartó enyhülést hozhattak, de komoly gyógyulást nem idézhettek elő. A rabszolgatartó nagytőkések a bajok legfőbb okául azt a törekvést jelölték meg, mely a rabszolgát is testvérnek, Isten gyermekének hirdette és mindenkit egyformán meghívott a lélek szabadságára.

Sok tényező játszott tehát közre abban, hogy Krisztus tanításának zsenge vetése fölé viharfelhők gyűltek, hogy elsöprés fenyegette a fiatal keresztény Egyházat. A veszedelem első sorban Pannóniát érte.

Mint határszéli tartományra legelőször Pannóniára zúdult a szomszéd germán népek kiszámíthatatlan időben meglepő támadása. A dunántúli részeken nem egy helyütt kerültek elő napjainkban is nagyobb római pénzleletek; gazdáik bizonyára abban a reményben rejtették el, hogy majd eljönnek értük. Még több rómainak még arra sem volt ideje, hogy elrejtse vagyonát. Menekült, ha tudott. Házukat felgyújtották, vetésüket elpusztították a barbárok. Amikor a légiók végre visszafoglalták a provinciát, a menekültek is visszatérhettek, ha éltek, de nekik is újra kellett kezdeni mindent. Az Ínség, a drágaság itt volt leginkább érezhető, a bizalom és önbizalom itt rendült meg legjobban, a határok biztosítása itt okozott legtöbb gondot.

Az egész Duna mentén lázasan folyt a határvár-rendszer, a limes kiépítése. A régi várakat,

14