Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

van; egyedül nem is bírja intézni az óriási birodalom ügyeit. Diocletianus ezért (286) társcsászárt vett maga mellé, majd (293) még kettőt. Eszerint ezentúl két augustus és két Caesar lesz a birodalom egy-egy részének kormányzására. Diocletianus és a másik augustus húsz évig uralkodik, akkor a két caesar lép helyükbe, ezek mindjárt új Caesarokat neveznek ki és így tovább : a trónöröklés rendje e kinevezések által még a császárok életében volna szabályozva.

A főcsászárokat a dominus deus (úristen) cím illette meg, hozzá csak térdreborulva lehetett járulni. A császár szobrát és oltárát már eddig is fölállították a katonai táborokban és a városokban, tiszteletéről külön papi testületek, az augustalisok gondoskodtak. Az isteni császár iránt való hódolatot a katonák és polgárok áldozatokkal, főként tömjénégetéssel fejezik ki a császár oltára előtt. Ez az államvallás lényege, egyébként bárki bármely vallást követhet.

Volt is vallás a birodalomban: görög, szír, babiloni, perzsa, egyiptomi, kelta, germán, latin stb. istenek kultusza és mágiái mellett a hitetlenek különféle bölcseleti rendszerei és babonái tarka összevisszaságban. Mindegyiknek el kellett azonban ismerni a császári fölség istenségét, mert máskülönben fölségsértőnek, forradalmárnak, lázadónak minősítették és mint a birodalom, a császár és az állami rend ellenségét üldözték és büntették.

Hogy a katonák harcias szellemét erősítsék, maguk a császárok forszírozták a bikát ölő per-12