Nagy János:: Hierolexikon polymathicum latino-hungaricum (Szombathely, 1845)

Előszó

alamint örömmel olvastam az 1843ik év’ szent Jakabliava 27én kiadott, és néhai Horváth József kalocsai kanonok’ alapítványát illető jelentést; mellybent. nagytiszteletű, ’s tudós Szilusy János Úr, szombathelyi megyebeli áldozár, ’s a’ pesti tud. egyetemnél lelkipásztorság’ tudományának tanítója az általa közrebocsátott: lelki pásztorság’ tudománya“ czimű három kötetes munkájáért nyert kétszáz ötven forintból álló jutalmat azon Írónak engedte, a’ ki legjobb theologiai műszótárt készítend; mert valóban ennek hiányát kiki naponként érezheti: úgy más részről e’ hiány’ mikénti pótlása fölött munkás, és üres óráimban számtalanszor elmélkedvén, valahányszor e’ munka’ felfogásához magamban kedvet éreztem, mindannyiszor a’tárgy’tág térj elme, és erőkisértő számos nehézségeitől visszaborzadtam; egy évet pedig, mi a’pályázásra kitűzve volt, illy bőtartalmú munkálatnak sikeres kidolgozására mindenkor elégtelennek tartottam.

Nem is merek vala illy rövid idő alatt a’ tárt nehez pályára semmi árért kilépni: ha az elmémben régen megfogamzott kedves eszme’ létesítésének megkisértésére egyrészről nyelvünknek a’ magyar t. társaság’ fenállása óta óriási kifejlése, másrészről nemzetiségünk’ legdrágább kincse körötti hosszabb, t. i. ifjúságom óta velem férjfiasodó visgálódásaim igénytelen bátoritékúl nem szolgálnak.

Magyar tudományos szótárt készítni akkor, midőn a’ nyelv tudományos fejlődésének leghullámosb forrásában habzik, nem csekély föladat; mert mikoron Európának más miveit nyelvei már a’ pezsgés’ idején túlhaladva, az állapodás’ nyugpontján, mennyire a’ nyelvnek is megvagyon érett kora, megpihentek: a’ magyar most