Nagy János:: Hierolexikon polymathicum latino-hungaricum (Szombathely, 1845)

DIS—DIS. 95 lönsorú, különrangú, vérpáratlan há­zasság. Disparatus, különvált, elkülönzött, el­választott. Disparitas, különbség, különzet, pá­ratlanság; cultus disparitas, hitkü­lönbség, hitpáratlanság, 1. impedi­mentum. Dispares cultu, páratlan­­hitüek. Dispendere, elpazarolni, elvesztegetni, elfizetgetni, kiadogatni, t. i. a’ pénzt. Dispendium, pazarlás, vesztegetés, (ut actio) veszteség, (ut res'); dispendi­um temporis, idövesztesség. Dispensare, 1) fölmenteni, felszabadí­tani; 2) dispensare sacramenta, szentségeket kiszolgáltatni, kegysze­reket kiszolgálni; 3) dispensare ele­emosynam, adakozni, alamizsnát osztani. Dispensatio, activa, 1) (Ölmentés, fel­szabadítás ; 2) kiszolgálás, feladása a’ szentségeknek; 3) adakozás; dispen­satio passiva, 1) fölmentetés, fel­­szabadíttatás; 2) szentségek’ kiszol­gáltatása, feladatása; 3) adakoztatás; (utres), 1) fölmentség, mentesség; 2) szentségszolgálat, sáfárság, kegy­­szerfóladat; 3) adakozmány, adako­­zat. Dispensatio a trinis, fölmentés a’ háromszori hirdetéstől; dispensa­tio est vulnus legis, a’ fölmentés sé­relme a’ törvénynek; dispensatio om­nis strictae interpretationis est, minden Iolmentés szoros magyaraza­­tú; dispensatio salutis nostrae, üdv­­sáfárkodás, mellyet szerzett a’ mi üd­­vezítönk, mint üdvünk’ sáfára az ö kínszenvedése, és halála által; dis­pensatio praesumta, elövélt, bizályos iolmentés. Dispensations les, fölmentő levél, föl­mentvény. Dispensator, 1) fölmentő; 2) myste­riorum, seu sacramentorum, titok­sáfár, szentségosztó, kegyszeroszto­gató, kegysáfár; 3) eleemosynae di­spensator, seu eleemosynarius, ala­­misnár, alamisnaosztó, adakozó. Dispergere, elszórni, eloszlatni, fel­oszlatni; dispergi, reflexive, elosz­lani, elszóródni, feloszolni, elszóra­kozni. Dispersio, activa, elszórás, eloszlatás, feloszlatás; reflexiva, elszóródás, fel­oszlás, eloszolás, elszórakozás; pas­siva, elszóratás, feloszoltatás, eloszol­­tatás. Dispicere, szemrevenni, megszemlélni, körülnézni. Displicentia, visszatetszés, nemtet­szés. Displicere, visszatetszeni, nem tetsze­ni. Disponere, rendelkezni, intézkedni, el­rendelni, elintézni. Dispositio, activa, elrendelés, elinté­zés, rendelés, rendelkezés, intézke­dés; passiva, elrendeltetés, elintézte­­tés, rendeltetés; (ut actus) intéz­mény, rendelet, rendelmény, intézet, intézkedmény; dispositio sacramen­­talis, szentségi készültség. Dispositionales, rendelkező levél, ren­delvény, intézkedő levél, intézvény. Dispositor, rendelő, intéző, rendelke­ző, intézkedő. Dispositorius, rendelményes, intézmé­nyes. Dispositus, elrendelt, elintézett. Disproficere, visszamaradni, hátrama­radni, visszánhaladni, megvesztegül­­ni, megromlani. Disproportio, 1) aránytalanság; 2) idomtalanság; disproportio corporis, testi idomtalanság. Disproportionate, 1) aránytalanúl; 2) idomtalanúl. Disproportionatus, 1) aránytalan; 2) idomtalan. Dispunctio, kibökés; Tertulliánnál: számbavevés, számbavétel: az adózó­nép nálunk ma is bökés, és metszés által számol. Dispungere, kibökni, számbavenni. Disputare, 1) szétvésni, szétvagdalni; 2) vitatkozni, vetekedni, vitajkodni, vitatni. Disputatio, 1) szétvésés, lenyesés, szétvagdalás; 2) vitatás, vitatkozás, vitajkodás, vetekedés; (ut actio) vi­ta, vitalom, vitázat, vitatkozat, vetély, vitaj, vitajkodmány, (ut actus); di­sputatio publica, közvitatás. Disputativus, vitajos, vitázatos, vitat­­kozatos, vetélyes. Disputator, vitajkodó, vitázó, vitat­kozó, vetekedő.

Next

/
Thumbnails
Contents