Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
II. Fejezetek az „ezer éves” Batthyány család történetéből - „Vitézek mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél...? - Katonák, országnagyok, birtokszerzők, politikusok
208 és a káptalan illették, 6000 forintért Benkovics Ágoston /nagyváradi/ püspöknek eladta.” RUPP: i.m. III. 110. II. Ferenc és Poppel Éva fia s valamennyi későbbi Batthyány (nádor, miniszterelnök, három miniszter, hercegprímás, három püspök) közös őse: németújvári BATTHYÁNYI. ÁDÁM(1610. febr. 14.-1659. márc. 15. Németújvár) gr. Apja halála után, 15 éves korától ő a Batthyány család egyetlen férfi tagja. 1629-től Németújvár ura, anyja, Poppel Éva tiltakozása ellenére katolizált (Pázmány Péter hatása), ferences szerzeteseket hívott Németújvárra. 1630-ban elnyerte a grófi címet, rá három évre dunántúli és Kanizsával szembeni terület főkapitánya. Építkezett: ferences kolostor Németújvárott, várak Rohoncon, Csákányban és Körmenden. Merész portyázásokat vezetett a török ellen. Eközben levéltárat létesített, rendezte a Batthyány családi iratokat. Hitvese: 1. FORMENTINI Aurora (Görz 1609. okt. 26.-1653. ápr. 5. Rohonc) 2. Katharina WITTMANN (11671) I. Ádám és Formentini Aurora ékes koporsója a németújvári Batthyány-sírboltban található. Mindkettő üres. * 1648. jún. 12., 15. és júl. 5. Csáktornya. Gróf Zrínyi Miklós, a költő három rendbeli levele gróf Batthyány Ádámhoz, melyben a kanizsai török megtámadását tárgyalja. (Mem 170-176. o.) * Minéműgondolkodások indítottak az Luther hitruel való ketelkedesre. Megtérési irata, 1629. {MÓL) ZRÍNYI Miklós, a költő-hadvezér levelei Poppel Évához és gróf Batthyány Ádámhoz; Batthyány Ádám néhány válaszlevele Zrínyi Miklóshoz. In IVÁNYI Béla: A két Zrínyi Miklós körmendi levelei. Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságkutató Intézete. Bp., 1943. IVÁNYI Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező. Levéltári Közlemények, 20-23/1942-1945/ 290-309. TARNÓCZ Márton: Batthyány Ádám levele Lobkovitz Poppel Évához. Irodalomtörténeti Közlemények, 61(1957) 4. szám, 402-403.
