Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
I. Dr. Batthyány-Strattmann László: Visszaemlékezés 1870-1929 - Korabeli irodalom (1870-1932)
116 Jan. 13. Délután itt volt Eredics Dr. és egy itteni ügyvéd. Papi Lacinak átadta a vollmacht-ot /teljhatalmat/. Jan. 16. ...ma itt volt Rubricius, azt mondta, kronische urémiája van. Jan. 17. Máma jön a 2 kisfiú, már nagyon örülök Kariinak, mert Papi folyton beszél vele, «az én kis benjaminom». Estefelé megint jobb volt, Papi vicceket csinált, nagyon helyes volt, megint olyan echt /igazi/ Papi. Jan. 18. Nagyon rosszul van. Elhatároztam és Lacival bementem Sättig szobájába, és megkérdeztem, hogy meddig élhet még, és hogy úgy az ember szemébe mondják, hogy a leghosszabb még egy hét. Jan. 19. ...ma 9 görcse volt, ahányszor csuklik, rémesen fáj a veséje. Most adott neki Sättig egy encodal injekciót. Jan. 20. ...Papi ma délelőtt meglepően jól volt, most, délután megint nem beszél egész tisztán és a csuklásnál irtó fájdalma van. Jan. 21. Papi ma egész éjjel fantáziáit, állandóan zavarosan beszélt. Egy hányingerrel görcsöt kapott. Délután először jól aludt, azután fél 7-ig magán kívül volt. Olyan rémes ezt nézni, inkább mindjárt meghalnék helyette, mint ezt végig látni. Este magán kívül volt. Egyszercsak a mellékszobába nézett, és azt mondta, lát egy pátert. Mami mindjárt telefonált P. Boeglének. Papi meggyónt este 10 órakor. Jan. 22. Papi egész éjjel magánkívül volt, ez most is tart, sőt még rosszabbul van. Éjjel egy párszor a nevemen szólított, mégis tudta, hogy én ülök mellette. Ivi jött be hozzá, elkezdett mosolyogni és mondta: «Ivi». Jó Istenem, segíts neki meg nekünk is. Majdnem egész nap alszik, közben gyakran felébred és megint tovább alszik. Mindenki mondja, hogy már csak 2 napig tarthat. Ez az én jó Papim, hogy ez most többet már nem lenne köztünk, nem is tudom elhinni!!! Jan. 23. Tegnap, 1931. I. 22-én Édes Papikám, Este 10 órakor f. San Löw, Wien. (BBlanka) „Atyám halálánál én magam is jelen voltam. Rokonságunkban már sok embert láttam meghalni. Az ő halála annyiban volt talán rendkívüli, hogy olyan nyugodtan és békésen halt meg, mint ahogyan élt.” (Fia, B. József) „Halála pillanatában anyámmal és húgaimmal én is a betegszobában voltam. Apám még egy keresztet rajzolt a homlokomra. Hirtelen felzokogott valaki, és
