Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A nyomozás
nyomozó (Virág) - látásból ismertem - a „Kádár-kolbászt”98 megmutatta, megsimogatta vele a hátamat, derekamat. Mindenáron azt bizonygatták, hogy vagy vonattal, vagy autóval, vagy motorral, vagy helikopterrel (még ezt is mondta) jártam Szentgotthárdon szombatról vasárnapra virradó éjjel. Rám akarták bizonyítani, pedig én Répcelakon voltam. Később egy másik nyomozó jött, egy ősz hajú úriember, ö nyugodt hangon hallgatott ki. Továbbra is az őrszobán tartózkodtam. Kedden Virág nyomozó üvöltve kérdezte: „Mit keres még itt, miért nem vágják be a fogdába?” Ezután két rendőr megfogott, be akart vinni. Én tiltakoztam, hogy még katona koromban sem voltam fogdában, nem vagyok hajlandó átlépni a fogda küszöbét. Akkor lépett le a lépcsőn az emeletről Szendrődy nyomozó, aki leállította az egészet, és közölte velem szó szerint: „Laci - megnevezett - értse meg, pihennie kell, maga nem alszik már 48 órája, nem is evett semmit, feküdjön le arra a priccsre, ami a fogdában van, magának aludni kell, mert még lesz dolga!” Beláttam, hogy nekem is pihenésre van szükségem. Az őrszobán állandóan három-négy rendőr tartózkodott mellettem, ők is Brenner atyáról beszélgettek. Igaz, hogy röpködtek a csúnya szavak, de a beszédükben a szexuális kapcsolatról nem esett szó, csak férfi módon megjegyezték, hogy ő is ember volt, pap volt, férfi volt. De ezzel kapcsolatban ők nem céloztak semmire. Egymás között nem szidták Brenner atyát, csak úgy beszéltek róla, hogy csuhás, az persze elhangzott, hogy piszkos csuhás. Néha leesett a fejem, elbóbiskoltam pár percre, ilyenkor rám kiáltottak: „Mit alszik maga, ne aludjon!” Szendrődynek köszönhetően tudtam aludni talán egy órát. Ezután történt - ekkor már szállingózott a hó -, hogy kivittek a rendőrségi udvarra, hat-nyolc nyomozó állt körbe, három-négy méter sugarú kört alkotva. A tett helyszínén talált kalapot mindenkinek megmutatták, szinte az oromnak ,8 Gumibot 94
