Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A nyomozás
8. A nyomozás Sokat elárul az ügyről, hogy milyen személyeket vontak be a nyomozásba. Klamerusz Bélának és helyettesének, Illés Lászlónak komoly feladatot szántak az ügy „kiderítésében”. Érdemes megjegyezni, hogy korábban mindketten az ÁVH tisztjei voltak Zala megyében, 1956-tól Szombathelyen, később pedig az ÁVH egyházi személyek utáni nyomozással, ügynökök beépítésével bízta meg őket. Arról váltak hírhedtté, hogy az igen kemény ÁVO-sok közé tartoztak, különösen az egyházi személyekkel szemben. A szombathelyi püspökvárban 1957 júniusában a lelkigyakorlaton tartózkodó papokat egyik éjjel megverték. Mindketten részt vettek benne. Természetesen rajtuk kívül a helyi rendőrállomány is kivette részét a nyomozásból. A szentgotthárdi rendőrök közül Virág és Köncz György nyomozók voltak a legkeményebb, legvéresebb kezű emberek, erről a később idézett vallomások is beszámolnak. Ebben az időben Szentgotthárdon Kaposi György volt a városi kapitány, akit 1957-ben bíztak meg a kapitányság vezetésével. Fontos tudni róla, hogy az ÁVH megalakulása után a Vas megyei szervezet állományába került 1947-ben. Itt egyházi vonalon végzett operatív munkát, amelynek lényeges részét töltötte ki, hogy papokat kellett megfigyelnie és megfigyeltetnie, tevékenységükről, mozgásukról, kapcsolataikról jelentéseket készítenie. Kaposi Györgyöt 1952-ben menesztették az ÁVH-tól, és az 1951. május 18-án megalakult ÁEH szombathelyi megbízottjaként tevékenykedett egészen 1956-ig. A vértanúság éjszakáján nem tartózkodott Szentgotthárdon, mert tanulmányi kiküldetésen volt Budapesten. A nyomozás menetében nem vehetett részt. A nyomozás megkezdésére várni kellett, mert a szentgotthárdi 85
