Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A vértanúság éjszakája

hanem ünnepi cipő. De a férfiéipőnyomok között egy női körömcipő nyoma is látható volt. Teljesen friss lábnyomok voltak, mert akkor még nem fagyott meg a föld, sőt lassan szemerkélő havas eső esett.

Feltételezhetjük azt, hogy ha nem bakancs, vagy nehéz férfícipőnyomok, hanem ünnepi cipő nyomai voltak a vetésben, akkor viselői valószínűleg rendezvényről, akár a rendőrségi bálról is jöhettek. Hiszen abban az időben este későn, különösen decemberben, ünnepi cipőben nem közlekedett falusi ember. Ünnepi cipőben parasztember nem járt, csak akkor, ha valami ünnepélyen vett részt.

Többször bántalmazhatták, mert különböző helyeken találtak meg egyes személyes dolgokat, mint például a keresztet kb. 200 méterre a templomtól.

Többször lehetősége nyílt volna Brenner atyának arra, hogy elmeneküljön, hiszen jól ismerte a környéket, gyakran járt ezen az úton. De ezt mégsem tette, mert ő hivatástudattal élt. Szemtanúk - Horváth János és kollégája, akik munkából jöttek haza - távolból éjjel negyed egykor láttak imbolygó fényt a templom közelében. Tehát akkor a káplánt már éjfélkor kihívták a plébániáról, és (mint később megtudtuk) a rendőrségen éjjel három órakor jelentették, hogy teljesítettük a feladatot. Tehát a húsz perces utat több mint két óra alatt tette meg. Ez idő alatt többször elkapták, de kiugrott a kezükből. Módja lett volna menekülni, de ő nem az életét mentette, hanem a kötelességét akarta teljesíteni, a beteget ellátni.

Az utolsó dulakodásra a nem létező beteg háza mellett, a konyhaablak alatt került sor, ahol már többen várták, hiszen a kethelyi templomnál megoszlott a támadócsoport, egy része az alsó úton előre ment a feltételezett beteg házához. Brenner atyát itt érte az utolsó támadás.74

74Kurucz Erzsébet Vincenza SDS nővér vallomása.

77