Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A vértanúság éjszakája

bámba spirituális urunk, és így szólt: „Legyen erős, mert János súlyos balesetet szenvedett.” A János név nálunk Jancsinak hangzott, s ezért az első pillanatban másra gondoltam. De már jött a pontos meghatározás. „Életveszélyben van? Talán már meg is halt? - megrettenve kérdeztem. Spirituálisunk bólintott és mondta: „Meghalt!” „Hogyan? Miben? Miért?” - erre ő sem tudott választ adni. A szemináriumi tanárok összefogtak és azonnal hazaküldtek. „A karácsonyi ünnepekben majd helyettesítjük, ráér az ünnepek után megjönni.”

Életem egyik legsötétebb éjszakája volt. A vonaton az akkor szokásos igazoltatások természetesen nem maradtak el. Az igazoltató katona már tudott a dologról, de nem tudta, hogy mi történt. Hajnalban toppantam be a szüléimhez. Édesapám fogadott. Első kérdésem az volt: „Valami ostoba baleset?” „Nem - felelte. - Meggyilkolták.” Őszintén megvallom, mintha egy kisebb kő esett volna le a szívemről. Ha egyszer már meg kellett halnia, sokkal vigasztalóbb Istenért meghalni, mint a motorozásért.70

Brenner József:

1957. november elején kerültem Lentibe káplánnak. December 16-án, hétfői napon káplántársammal a templomban a keresztelőkutat tisztítottuk. Ekkor szaladt be egy fiú, hogy egy távirat jött Szombathelyről. Bementem a plébániára, felbontottam és ezt olvastam: „Gyere haza, mert Jancsi hirtelen meghalt.” Nem tudtam elképzelni, mi történhetett vele. Először arra gondoltam, hogy motorbaleset érte. Ezután elmentem a postára, hogy valami kapcsolatot teremtsek Szombathellyel, ami akkoriban nagyon nehéz dolog volt, hiszen telefon nem volt. A postások már tudták, hogy mi történt a bátyámmal, és tőlük értesültem arról, hogy megölték.71

70 Brenner László 2001. február 23-i vallomása. A továbbiakban idézett visszaemlékezések is ekkor készültek.

71 Brenner József vallomása.

74