Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A kápláni évek

említett melegítő, melyet én Józsinak karácsonyi ajándék gyanánt szeretnék megvenni. Az mindenképpen nagyon hasznos holmi.

Sajnos karácsony előtt sehogyan sem mehetek. Főnök úr ugyanis karácsony előtti héten Budapestre menendő, így nekem ismét csak a káplánok örök sorsa marad osztályrészül.

Fényképpapírokat köszönöm. Egyáltalán nem olyan rettentően sürgős. Emiatt ne csináljon külön utakat. Még van egy kevés régi is. Csak azt hiszem, annak valami hibája lehet, mert megmagyarázhatatlan módon hol erre, hol arra szanaszét sugárzó vastag fekete csíkok mutatkoznak rajta.

Koltaytól kaptam roppant kedves levelet, Iluska is aláírta. Küldtem neki a bagodi napok emlékére képeket. Utánrendelést adott le. Hív nyárra. Józsiról nagy szeretet hangján ír. Hívta Józsit is, menjen el beszélgetni. Olyan furcsa nekem, hogy Józsi zalai pap lett65, még nem tudom miért, majd kiokoskodom.

A bútorok Józsihoz elindulóban vannak. Most tárgyaltam egy úrral, vigye ki az állomásra. Szegénynek könnyebb lesz, ha lesz pár bútora.

Ha nem tetszik a karácsonyfa, küldök másikat. Gondoltam sünit küldök, könnyű megritkítani, hogy fonnás legyen. A legalsó ágait leszámítva, formásnak találtam. Ha lehet is kapni, gondoltam nem lesz rá gondjuk.

Újabb fényképszállítmányt is küldök. A levlapot mind a kettőt Maguknak. A farkasfai útról - azt hiszem - hibásat kaptak. Nem? Ez is elég karcos, de legalább éles.

Nekem aranyos Mamikám nem számít se szél, se hó.

Also ich bitte, akkor december 26-án karácsony másnapján este érkezem.

Sok szeretettel és igaz kézcsókkal:

1957. december 10. Jancsi66

65 Brenner Józsefet 1957 nyarán Bagódra, majd novemberben Lentibe helyezte káplánnak Kovács Sándor megyés püspök.

“Brenner János 1957. december 10-én írt levele szüleinek.

69