Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A kápláni évek

Monek József zsidai lakos így emlékezik vissza Brenner Jánossal történt első találkozására:

Kozma esperes úr elhozta bemutatni édesapámnak mint egyházközségi gondnoknak Brenner János atyát. Éppen a házunk mögött raktuk a szénát a kocsira, amikor odaértek. Megmutatta neki az iskolakápolnát, ahová misézni és hitoktatni kell majd jönnie.

Édesapám megkérdezte tőle: - „Tisztelendő úr, hogy tetszik ez a pici falu?” Ezt válaszolta: „Rómát meglátni és meghalni, hát Zsidát meglátni és meghalni... Itt szeretnék meghalni; valahol itt a patak partján temetnének el, és hallgatnám a víz csobogását.”57

(Valóban Zsidón, néhány méterre a pataktól halt meg, szenvedett vértanúhalált Brenner János.)

Brenner atya nagyon a szívébe zárta Zsidát. Egyik szentbeszédében ezt mondta a faluról:

Amikor fönn vagyok a dombon, úgy nézek le, mint a legbarátságosabb és legszebb falura. Valóban olyan gyönyörű, ahogy jövök keresztül a A hívek körében

kethelyi mezőben, és látom a házakat, ez tetszik a legjobban.

Brenner János, a fiatal káplán nagy buzgósággal kezdte meg működését. A rövid, két és fél éves papi szolgálata során szemmel láthatóan nem vitt végbe nagy dolgokat. De a hívek megérezték benne

57 Monek József 2000. július 27-i vallomása. 60