Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Út a papság felé

4. Út a papság felé

Brenner János Anasztáz az egy éves novíciátusi idő letelte után nem újíthatta meg fogadalmát. Úgy döntött, ha már ciszterci szerzetes nem lehet, akkor egyházmegyés papként folytatja hivatását. A ciszterci rend elöljárói azzal kívánták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy egyházmegyei szemináriumokba, illetve Hittudományi Főiskolákra irányították őket. így került Brenner János a szombathelyi egyházmegyébe, ahova felvételét kérte.

Kovács Sándor megyés püspök, ismerve a családot, ezt örömmel fogadta. Nem akarta, hogy Brenner János szerzetesi múltja kitudódjék, ezért Budapestről a szombathelyi szemináriumba hívta tanulmányai folytatására. Erre az időszakra emlékezik vissza Horváth Imre Albin OFM:

A szombathelyi szemináriumban találkoztam Brenner Jánossal. Haza helyett otthont kaptunk verbiták, szaléziek, jezsuiták, domonkosok, ferencesek. Soha nem képeztünk klikket, ám azért mindig hangfogóval beszélgettünk szerzetesi múltunkról. Egyik séta közben kérdezte meg tőlem János kispaptársam: Imre, te is szerzetes vagy?

Ez a kérdés lehet kirekesztő... - „Nemde te is a Názáreti Jézussal voltál?”

De lehet azonosulás is: Te is? Mert én is.

Kalamár Ernő prefektus úr hívott össze minket egy alkalommal. Feltűnő volt, hogy csak szerzetes múltú

49