Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Az Istennek szentelt életjelei

találkoztak, hogy a hatóság figyelmét ne vonják magukra.

Azok a szentképek, amelyeket Anasztáz testvér beöltözése, illetve szerzetes névén apja alkalmából kapott rendtársaitól, az összetartozásról tanúskodtak. Ezeknek nagy részét a hagyatékában megtaláltuk. Budapesten élő rendtagok tanították a novíciusokat. Általában a Budaihegyekben, vagy egy csendes, zavartalan helyen gyűltek össze néhányan, és ott hallgatták a teológiai előadásokat. Naponta vettek részt szentmisén, de mindenki egyedül ment más-más templomba, hiszen az illegalitásban működő novíciusoknak kerülniük kellett a nagyobb összejöveteleket, nehogy az államvédelem megtudja, majd letartóztassa őket. Érdekes momentum ‘Sigmond Lóránt életéből, hogy minden papírdarabot, amire valamit is feljegyzett, a felhasználása után összetépett, és a kanálisba dobott. Ezt azért tette, ha letartóztatják, akkor ne találjanak semmilyen terhelő bizonyítékot nála.

Az illegalitásban élő novíciusok egymáshoz fűződő kapcsolata is figyelemre méltó. Kettesével laktak ismerős családoknál, és négy-öt jelöltnél több nagyon ritkán találkozott egymással. ‘Sigmond atya azért is tartotta ezt fontosnak, mert ha valakit letartóztattak volna, akkor „csak” pár embert vitt volna el az államvédelem, és nem egyszerre az egész közösséget.

Egy év után, 1951. augusztus 19-én ‘Sigmond Lóránt helynök kezébe tette le első szerzetesi fogadalmát Brenner János Anasztáz, ugyanis Endrédy Vendel zirci apát akkor már börtönben volt.32

52 Uo.

47