Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Vázlat a magyar katolikus egyház üldözéséről (1945-1957)

I

azonban csak állandó fenyegetés és megfigyelés révén sikerült arra kényszeríteni, hogy valamilyen módon elfogadja az ÁEH utasításait.

Badalik Bertalan veszprémi püspököt csak Hejcére történő internálásával tudta az államvédelem elhallgattatni. Miután 1957-ben eltávolították a veszprémi egyházmegye éléről, azután ö sem tudott semmibe sem beleszólni, és Pétery Józseffel együtt Hejcén élt.

A többi főpap között is akadt olyan, aki ameddig tudott, megpróbált konfrontálódni az ÁEH embereivel. Papp Kálmán, Kovács Sándor vagy Rogács Ferenc azonban nem részesült olyan látványos elhallgattatásban, mint az említett főpapok.

Néhány főpapról tudjuk - Czapik Gyula, Hamvas Endre -, hogy igyekezett lojális lenni és bizonyos mértékig együttműködni az ÁEH- val.

A második világháborút követően hatalomra került kommunista párt vezetői arra törekedtek, hogy a történelmi egyházak széles néptömegekre gyakorolt hatását visszaszorítsák, szervezeteik működését megakadályozzák, és minden tevékenységüket ellenőrzés alá vonják. Ez együtt járt az intézmények felszámolásával, az egyesületek tevékenységének megszüntetésével, az iskolák államosításával és az egyházak kezén maradt tömegkommunikációs eszközök korlátozásával.

Az állam és a párt olyan módszereket alkalmazott az egyházi személyek ellen, amelyek nem nevezhetők emberségesnek, minden humánumot nélkülöztek.

A letartóztatások, bebörtönzések, internálások a papság és a hívek megfélemlítését szolgálták. Ezt bizonyítja az 1957. december 15-én bekövetkezett rábakethelyi papgyilkosság is. Megmutatja, hogy a totális diktatúra nem riadt vissza semmitől. Egy ártatlan fiatal pap az életével fizetett azért, mert nem volt hajlandó az ÁEH emberének utasítását követni, és mindent megtett a rábízott hívekért.

29