Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Utószó

1957 nyarán dr. Kozma Ferenc esperes urat akartam helyettesíteni Rábakethelyen. Nem adtak határsávok Testvérem halála után kétszer is idéztek a szentgotthárdi rendőrségre. Mindig telefonon. Ezután több mint harminc év következett, amikor megláthattam a helyet, ahol megtalálták. Nagy meghatódottság fojtogatta a torkomat, amikor harmadmagammal a tett helyén megálltunk. Somfalvi Sándomé a házuk mögé jött, és elmondta a történteket. Ez 1992. március 20-án délelőtt történt. Ecsetelte János agyonszurkált, eltorzított testét, mintha a nyakát akarták volna elvágni. Sokat, nagyon sokat szenvedhetett a káplán úr - mondta -, már a dombon szurkálták, kínozták. Többször elmondta az asszony, hogy még ma is borzasztó számára az emlék. Hite is megrendült, hogy az Isten hogyan engedhetett meg ilyent. Felfedtem előtte, hogy én a testvére vagyok. Egy emlékképet adtam neki. Mintegy magában töprengve mondta: „Miért kellett ilyen fiatalon meghalnia, és ennyit szenvednie? Hiszen olyan buzgó volt, szerették az emberek, és a gyerekek is szerették őt; őket olyan szépen összeszedte.” Amikor az emlékkápolnát a Megyés Püspök úr felszentelte, ő, az első szemtanú, holtan feküdt.

Az én hitem is kissé megrendült. Nem az istenben, hanem a történetírásban. Mit tud kezdeni, aki az igazságot próbálja kideríteni kitalált történetekre épülő bírósági ítéletekkel? Hazugságokkal és ferdítésekkel megtűzdelt újságcikkekből mit tud kihámozni egy kései történész? Tendenciózus jelentések, amelyek nyüzsögnek a pontatlanságtól. Még a főszereplő nevét sem tudták pontosan leírni. A nyomok teljes összezavarása, csak a következtetés marad. Amit megtudtunk, bizonyítani nem lehet.

János halálának 45-ik évfordulójára emlékeztünk. Nagy idő. Sokan meghaltak, akik azt kérdezték: miért is kellett meghalnia. Sokan sötét titkukat vitték magukkal a sírba. Cselekedeteik követik őket. Az Istenszeretőknek jócselekedetei tovább élnek. Emlékezetük megmarad.

Sokszor látom magam előtt. Sok közös órát töltöttünk együtt. Ő mint középső testvér összekötő volt köztem és bátyám között. László testvéremről már korábban tudtuk, hogy „e fiúból pap lesz, akárki

280