Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Versek a vértanúról

Sejtelme sem volt, hogy ez csak csalétek,

Ahova hívták, ott nem volt beteg.

Az éjszaka sötétségére volt szükség,

Hogy végrehajthassák kegyetlen tervüket.

Emberbőrbe bújt a kegyetlen sátán,

Ő állt a gonoszok mellett a vártán.

Semmit sem sejtett tiszta lelke,

Csak egy villanást látott a sötétben.

Mi ez? Valóság? Vagy káprázat talán?

Ott állt a magas Golgotának az alján.

Az útvonal stációkkal kirakva,

Fent a magasban egy fénylő keresztfa.

Hirtelen megragadták kegyetlen, durva kezek, Mellette állt, ki érettünk vérrel verítékezett. Kemény ütéseket kapott a teste,

Több késszúrástól megindult a vére.

A túlerővel szemben puszta kézzel védte magát, Halvány fény borította be a Golgotát.

Keze ökölbe szorult, amely oly sok áldást adott, Feléje jött: ki érettünk megostoroztatott.

Ölébe vette szenvedő gyermekét,

Szent szíve felfogta lassan szivárgó vérét. Szenvedő lelkének vigaszt, erősítést adott,

Ki érettünk tövissel koronáztatott.

Elesett a kínban, a hideg útszéli sárban,

Eső hullott reá a téli éjszakában.

E kegyetlenség láttára sírt az ég,

Segítségért kiált, de nem jött segítség.

225