Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Részletek lelki naplójából
szívű, mint amilyen Te voltál földi életben. A tudás, a hatalom, a szépség és az erő, a szentség, a jóság és minden, ami érték Benned, így hálálható meg egyedül, éspedig a legtökéletesebben, mert hiszen Te isteni életed által mint ember is részesültél az Istenség végtelenségében, és isteni életfolyamatának áramlásában Te is részt vettél. Uram, én teljesen a Te akaratodhoz igazítom életemet. „Sújt vagy emel, kitárom keblemet.” Minden körülmények között legyen meg a Te legszentebb akaratod! Akár jó sorsot adsz, akár rosszat, az mindenképpen ajándék Tetöled, melyet hálás szívvel fogadok és ajánlok fel Neked a bűnösökért, és megcsókolom gondviselő kezed, mialatt reám sújtasz az ostorral. Ó, micsoda, ujjongás és Isten-dicséret! Soha senki nem tudott még ennyire ujjongani. O, Szüzanyám, vezess el ehhez a lelkülethez, vezess el „rövid időn belül” az életszentség-magaslatokra, hiszen most annyira szükség van rá!... Jézus pedig függ keresztjén ég és föld közé ékelve, elmozdíthatatlanul, minden korok számára borzalmas felkiáltójelként. Ezt mondja nekem e kereszt: A kegyelem, melyet az áldozat szerzett, végtelen értékű. Az emberi lélek csak két út között választhat: vagy belekapaszkodik az erős kegyelem-kötélbe, és akkor nincs számára többé fáradtság, mert egyenesen halad az örök és végtelen boldogság felé, vagy tusakodik ellene, s akkor sorsa menthetetlen, mert iszonyatos kínokkal, önvádakkal zuhan a pokol örök sötétjébe, ahonnan nem volt és nem is lesz soha visszaút. Ott a kínok örökké tartók és felmérhetetlenek. „Kínuk el nem fogy és bűnük ki nem alszik... és ott leszen majd sírás és fogak csikorgatása” Válassza hát ki mindenki hideg fejjel józan ésszel és meleg szívvel, hogy melyiket akarja. O, adná Isten, hogy ne lenne Krisztus áldozata hiábavaló és megnyílnának a vakoknak szemei! 200
