Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Vázlat a magyar katolikus egyház üldözéséről (1945-1957)

letartóztatottal együtt átadták a szovjet hatóságoknak, akik golyó általi halálra ítélték őt és három fiatalkorú diákot - Kizmán Ottót, Bodnár Lászlót és Kiss Sándort. Az ítélet végrehajtásáig Sopronkőhidán tartották őket fogva, de a golyó általi kivégzés helyett 1946. október 11-én halálos injekcióval oltották ki az életüket.6 A másik 22 fiatalt pedig szovjet munkatáborokban letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A budapesti Kamaraerdőben 1946 tavaszán meggyilkoltak egy orosz őrmestert. A magyar politikai rendőrség ezt a homályos és tisztázatlan bűntényt hatalmas nyomozási bravúrral, csúsztatások sorozatával kapcsolatba hozta a KÁLÓT-mozgalommal, Olofsson Piacid bencés és Vág József jezsuita szerzetes személyével. A két szerzetest letartóztatták, Olofsson Placidot köztársaság-ellenes szervezkedés és gyilkosságra való felbujtás vádjával tartóztatta le az AVH. Az államrendőrség 1946. június 6-án hurcolta el Pannonhalmáról. Először az Andrássy út 60-ba, majd a Markó utcai fogházba került, végül átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A vizsgálati szakasz lezárása után szovjet bíróság elé állították, ahol 10 év szovjet munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Piacid atya 1955. november 25-én érkezett vissza a szovjet GULAG poklából úgy, hogy büntetéséből egy napot sem engedtek el. Hazatérése után szerzetesi hivatását nem élhette, sőt nyilvános papi tevékenységet sem folytathatott.

A Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1947. február 28-i ülésén Ortutay Gyula (a Kisgazdapárt társelnöke) javaslatot tett a fakultatív hitoktatás bevezetésére. Ez azonban nem a kisgazdák, hanem a kommunisták tervezete volt.

Ortutay Gyula miniszter 1948. február 14-én a kormány nevében tárgyalásokat kezdeményezett Mindszenty bíborossal az egyházat ért

6 Hetényi Varga Károly: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában 1., Pro Domo, Pécs, 1999. 486-502. o. alapján.

19