Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Brenner János prédikációi
nagyon fontos, mert ez egészen hatalmunkban van. A katekizmusból tudjuk, mit cselekszünk, amikor imádkozunk: Istennel beszélünk. Ezért mondhatjuk, hogy az imádság hatalom. Hiszen Isten az alázatos, benne bízó léleknek tiszta kérését nem tudja megtagadni, annyira jószívű. Azért mondják az egyházi írók, hogy a jó imádság csalhatatlanul meghallgatásra talál. Julian Green a második világháború elején a francia-német front egy csillagos éjszakáján irta-tűzszünet alatt-naplójába: az imádság hatalom. Itt döbbent rá, hogy micsoda erő van a buzgó, vallásos ember kezében. Ez a megvilágosodás megtérítette. Valóban nagy erő az imádság-mondja Mateo atya, a Jézus Szíve tisztelet nagy apostola, és a következő esetet beszéli el. Gyónni szokott nálam egy kis fiúcska, akinek csodálatosan tiszta volt a lelke, és Jézus azzal tüntette ki, hogy szentáldozás után gyakran szólt hozzá és elbeszélgetett vele. Egyszer Mateo atya így szólt szentgyónás után a fiúhoz: fiacskám, van itt a városban egy ember, aki nagyon gonosz életet él, évtizedek óta nem járult szentségekhez, és sokat ártott Isten egyházának. Menj oda Jézushoz és kérd meg, vezesse a gyóntatószékbe ezt az embert. A kisfiú letérdelt az oltár elé, elvégezte imáját és indult a templomból kifelé. Alig ér ki az ajtón, gyorsan megfordul, visszaszalad a gyóntatószékhez és beszól: itt jön a bácsi. És egy-két perc múlva csakugyan jön az illető egyenesen a gyóntató székhez, letérdel, meggyónik és mint másik ember hagyja el a templomot. Az Isten a kegyelemnek ezt a csodáját egy egyszerű, de tiszta lelkű kisfiú buzgó kérésére tette. Hatalom tehát az imádság, lelkünk megszentelésének hathatós eszköze. Különösen azáltal, hogy elvon a teremtmények rendetlen szeretetétől, és Istennel egyesít. Mert a világ értékei, bár nem rosszak, mégis elszakíthatnak Istentől, vonzanak, felajánlják gyönyörűségeiket, önzésünk könnyen hallgat rájuk. El kell tőlük szakadnunk, ha Istenhez akarunk felemelkedni. Ebben nagy segítség az imádság. Ha Istenre gondolunk, dicsőségét óhajtjuk, őt szeretni kívánjuk, akkor nem választjuk Isten helyett a világot. Egyre inkább Isten szemével nézzük a földet, és Szent Ignáccal mi is felkiálthatunk: „Milyen piszkos a föld, 196
