Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Brenner János prédikációi
Életünk hosszú útján hányszor letörnek minket félelmek, kételyek, hányszor elerötlenedünk, szeretnénk feszülő kezünkből letenni a fegyvert. Pedig a csillag fénye megmutatja, hogy a törhetetlen bizalom arat diadalt. Ehhez a fényhez legyőzhetetlenül kell ragaszkodni. Mikor a beteljesedést elnyerik a napkeleti bölcsek, leborulnak és imádják Jézust, ajándékot is visznek neki: aranyat, tömjént és mirhát. Ez a lebomlás és ajándékozás odaadó, őszinte szívből fakadt. Tekintsünk csak ismét önmagunkba, és meglátjuk, mennyire kicsinyesek vagyunk gyakran az Istennel szemben. Ne féljünk nekiadni egészen önmagunkat. Legyünk munkatársai megváltói, lélekmentő munkájában. Adjuk neki szeretetünk aranyát, imáink tömjénillatát és áldozataink mirháját. Mennyivel szebb, termékenyebb és boldogabb lesz így életünk. Hosszú századok során kicsinyek és nagyok a Bölcsekre gondolnak vízkeresztkor. Sokan követték buzgóságukat, bizalmukat, nagylelkű odaadásukat. Lehet, hogy követőik élete e földön homályban maradt, de a dicsőség nagy napján a nagy Csillag, Jézus fénye beragyogja boldogítón őket is, mert hiszen odajutnak ők is, ahová vezetőik, a napkeleti bölcsek: Jézushoz. Amen Nagyböjt 2. vasárnapja 1956. február 26. Krisztusban Kedves Testvéreim! A szentleckében Szent Pál apostol inti a híveket szent életre és óvja őket a bűnös gyönyörtől. Hányszor, de hányszor elhangzik a papok ajkáról is a hívás: legyetek szentek, miként mennyei Atyátok is szent. És hányszor talál süket fülekre a pap szava, és hányszor engedik el fülük mellett az emberek a pap szavában Istenét. Egy szentéletü papnak a szentgyónás után azt mondta a gyónója: 181
