Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Vázlat a magyar katolikus egyház üldözéséről (1945-1957)
kezdettől fogva mindent megtett, hogy a katolikus egyházat visszaszorítsa az oktatásban, a karitatív tevékenységben és a lelkipásztori munkában egyaránt. Az ország szovjet megszállása idején számos pap adta életét hitéért és híveiért itthon, vagy a Szovjetunióba hurcolása után. Erre példa Boldog Apor Vilmos győri püspök, aki több száz édesanyát és lányt mentett meg a gyalázattól, amikor 1945 nagypéntekén a győri püspöki palotában a saját élete árán is megvédte őket. A megszállás első napjaiban, 1945. április 4-én Angelo Rótta pápai nunciusnak távoznia kellett Budapestről. A diplomáciai kapcsolatot hazánk a Szentszékkel 1990-ig nem állította vissza. Ebben a történelmi helyzetben a magyar katolikus egyház tagjai is igen hamar a párt és a szovjetek által kreált ellenségkép megtestesítőivé váltak. A megszállás időszaka alatt - 1945-1948 között - számos olyan rendelet és törvény született, amely a Római Katolikus Egyház helyzetét és pozícióját megrendítette. Ezek a törvények nem közvetlenül a vallásszabadsággal és az egyház jogállásával függtek össze, hanem inkább azok érvényesítésének lehetőségeit korlátozták. A Magyar Kommunista Párt 1948-ban napirendre tűzte az állam és az egyház elválasztását. Céljuk az volt, hogy az egyházak működését a templomok falain belülre szorítsák, és a lelkipásztori tevékenységet száműzzék a közéletből. Serédi Jusztinián bíborosnak 1945. március 29-én bekövetkezett halála után XIE Pius pápa Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké 1945. augusztus 16-án.4 Az ő személyében egy olyan főpap került az esztergomi érseki székbe, aki nem politikai kompromisszumokkal, hanem következetesen igyekezett védeni az egyház addigi pozícióit, jogainak és intézményeinek szilárdságát. Az MKP a materialista ideológiát elsősorban az ifjúság és a munkásság között kívánta terjeszteni. Ezt elősegítette az, hogy 4 Mindszenty József: Emlékirataim, Szent István Társulat, Budapest, 1989. 74-78. o. 17
