Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
amit most szeretnék elmélkedésünk tárgyául választani, nem más, mint a Brenner János vérével átitatott karing, amelyet most sokan közületek itt láthatnak kitéve a kápolnában. Szemléljük ezt a karinget. Mi az, ami feltűnik, hogyan néz ki? S mit árul el nekünk Brenner János személyéről? A Zsoltárok könyvében, a 139. zsoltárban azt olvassuk: „Anyám méhében te szőttél egybe engem.” Szemléljük ennek a karingnek a szövetét. Príma, ugyanakkor egyszerű munka. Dísze néhány csipke az ujja végén és alul. Ez a szövet egy emberélet, egy személyes történet s ugyanakkor egy nemzet történelmének a szövete. Miből áll össze az emberélet? Család, neveltetés, képek, külső körülmények. Ebben a szövetben, ebben az egyszerű szövetben megcsodálhatjuk a hívő családi légkört, amelyben János felnevelkedett. De aztán ott van ebben a szövetben, ott vannak azok a fonalak is, amelyet beleszőtt az iskola, a ciszterci rend hatása, ugyanennek a rendnek a szétszóratása, amely minden bizonnyal nyomot hagyott ennek a fiatalembernek a lelkében. Ezt a szövetet valaki, egyszerű kéz, talán asszonyi kéz készítette. Az Úr Jézus köpenye, kabátja egybeszőtt kabát volt, amelyen megosztoztak a katonák, és mégis szemléljük benne Szűz Mária anyai gondoskodását. Valahogy így szemléljük ebben az egyszerű szövetben mindazoknak a fájdalmát és szenvedését, akik Brenner Jánossal együtt viselték az ötvenes évek terheit. Ez a szövet, ez a karing papi ruha. És ezért szemléljük János szenvedésében és sorsában mindazon papoknak hányattatásait, akik az ötvenes években meghurcoltattak. Történelmi szövet ez, kedves Testvérek, egy emberi élet szövete és egy nemzet sorsának a szövete. A Zsoltárok könyvében, egy másik zsoltárban ezt olvassuk: „Életem fonalát, mintha takács vágta volna el, alig kezdődött szövése, máris megszakadt.” Ha tovább szemléljük ezt a karinget, akkor milyennek látjuk még? Bizony talán legtöbbünknek az, ami leginkább feltűnik, véresnek. Ott vannak rajta a vérfoltok, alig van rajta hely, mely tiszta, fehér maradt volna. „A történelem szövetén néha átvérzik Krisztus 163
