Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
imádkoztak. Mert csak így lehet boldog, kiegyensúlyozott családi életet élni, ha az Isten ott van a hétköznapokban is. Mert amelyik családban van hit, ott van szeretet, ott van béke, ott van áldás, és ahol mindezek jelen vannak, ott van maga az Isten is. A Brenner családban közösen imádkozták a rózsafüzért. Mária-tiszteletükre mutat rá, hogy minden gyermek a keresztségben védőszentként a Mária nevet kapta. És ha ma azt várjuk, hogy fiataljaink meghallják az Isten hívó szavát, mint annak idején ebből a családból három testvér meghallotta, szükségünk van jó keresztény családokra. Olyan családokra, ahol imádkoznak, a hétköznapokat átjárja az evangélium világossága, és együtt járják a szentmisére vezető utat. Maga a mi Urunk Jézus Krisztus földi életében nagyon sok mindenről lemondott. Egy valamiről nem, hogy családban szülessen és családban növekedjen. Az életszentség és az erre való törekvés a családban és a családi otthonban gyökeredzik. A másik, amire emlékeztet minket, ma élő magyarokat, a meggyilkolt vértanú, Brenner János személye, az nemzetünk sorstragédiái. Figyelmeztet, hogy ezek a sorstragédiák ne ismétlődjenek meg újra. Az 1956-os forradalom és szabadságharc véres elfojtása után nemcsak azok szenvedtek megtorlást, akik részt vettek a forradalom történéseiben, hanem azok is, akik világnézetük és ebből fakadó életvitelük alapján szembekerültek a párttal és az állammal. 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításával elkezdődött a katolikus egyház üldözése, a szerzetesrendek szétverése, a papok és világiak bántalmazása, börtönbe vetése és meggyilkolása. Ebben a történelmi időszakban élt Brenner János, aki gimnazistaként átélte az egyházi iskolák államosítását, majd 1950 nyarán Zircen érte a szerzetesrendek feloszlatása. Az evangélium elmondja, hogy a názáretiek kilökdösték Krisztust a városon kívül, a civilizáció szélére. Ezt utánozta rendszerünk. Krisztusnak nincsen helye a városban, az iskolában, a nemzetben, a törvényben, esetleg csak mint magánügy, ahol senki sem látja. János atya bűne is az volt, hogy buzgón végezte a munkáját a fiatalok, ministránsok körében, hogy feladataira lelkiismeretesen készült, 160
