Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
A mai evangéliumban hallottunk a szűk útról, amely a mennyei boldogságba vezet el. Brenner János a szűk út embere, szentje volt; szó szerint is, hiszen Rábakethelyről indult el a szűk gyalogúton Zsida felé, s ez a szűk út keresztútja lett. De nem cél nélküli út volt: beteghez hívták, de ő Jézushoz ment. „Jöjjetek hozzám mindnyájan és én felüdítelek titeket!” Jézus várta ez út végén, ő lett János paptestvérünk nyeresége. Egy eredeti személy autenticitását éppen az adja meg, hogy halála után is kérdezi az utókort, mintegy provokálja földi életével. Jézus is ilyen személy volt: kereszthalála után örök kihívás az ő élete minden keresztény számára, radikalitása, végsőkig elmenő áldozathozatala, példaadó élete kérdez bennünket, keresztényeket. Ilyen autentikus ember volt Brenner János is, ő is 44 év távlatából hozzánk szól. Ami az én számomra a legégetőbb kérdés, az ez: 26 éves volt, mint én, amikor a gyilkos kés kioltotta életét, két és fél éve szentelték ekkor pappá, mint majdnem engem - és én tudnék-e ilyen áldozatos lenni? Oda tudnám-e adni az életemet, szó szerint Krisztusért, vagyok-e ilyen buzgó, mint Brenner János volt? S ha őszinte vagyok, azt kell mondanom, nem. Ekkora bátorságra csak a hősök, a mártírok, a szentek képesek. És Brenner János hős volt, bátor ember, aki megszólít engem: „Légy te is bátor, vállalj áldozatot, egyre több áldozatot Jézusért. Légy olyan pap, aki Krisztusból merít erőt. Légy apostoli lelkületű, ne csak szóval, de kézzelfogható tettekkel is tégy tanúságot Jézusról!” Ez az üzenet, úgy hiszem, nemcsak nekem, hanem mindannyiunknak is szól, kedves itt lévő Paptestvérek. Brenner János pap volt, áldozópap, lelkipásztor a mi egyházmegyénkből, nem száz évekkel ezelőtt, hiszen több paptestvérünknek még kortársa ő. Azt hiszem, kedves Paptestvéreim, hogy elsősorban lelkesedést, optimizmust tanulhatunk tőle: nem vágyott Brenner János testvérünk nagy dolgok után, nem akart erejét meghaladó dolgokat tenni, hatalmas tervei sem voltak: egyszerűen egy betegnek elvitte az Úr Jézust. Ennyit kell nekünk is tenni, nem többet, 156
