Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Paptársak a vértanúról

tanítvány nem lehet nagyobb mesterénél. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. ” (Jn 15,20.)

Sacerdos victima. Pappá lett. Krisztus áldozatának képviselője Szt. Pállal vallotta: „Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az egyháznak javára. ” (Kol 1,24.)

Azon a decemberi fagyos éjszakán szenvedése és vértanúhalála rátette a koronát arra az életre, melyet egészen és maradéktalanul Istennek akart áldozni. Azokban a nehéz órákban átélte, mint Jézus is, az elhagyottság kínjait. De mindezek vállalásával tökéletesen akart engedelmeskedni az Atyának. Jézus egyikjeruzsálemi zarándokútján pogányokkal is találkozott. Ekkor kijelentette: „Aki szolgálni akar nekem, az kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megdicsőíti az Atya!... Én meg, ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok. ” (Jn 12,26)

A magyar millenniumi és a keresztény világ Szentévében Jézusnak ezek a szavai örömmel töltenek el bennünket. Egyrészt üzenet a ma élő pogányoknak, hogy megölhetik a testet, de a lelket nem. Másrészt reménység a hívőknek, mert Jézus szenvedése, halála és feltámadása óta értelme van minden vértanúságnak és Isten országáért vállalt minden áldozatnak.

Brenner Jánost Jézus emelte magához a kereszt magasára, és megdicsőítette Őt az Atya az Ő országában. Itt lent a földön azon munkálkodunk, hogy az Egyház mielőbb állítsa elénk példaképül és hivatalos közbenjárónkká is tegye meg népünknek, a boldoggá avatásával. Mert mindannyiunk életében vannak kisebb-nagyobb alkalmak, hogy mi is áldozatot hozzunk az ő példájából erőt merítve a magyar keresztény élet megújulásáért.

Mert Ölbey Irén soraival:

„Ez a kereszt kell, vállalni kell és hordozni kell mindhalálig.

Hűséges hozzád, nem hagy el, barátoddá, társaddá válik.

Óleld magadhoz s énekelj, s az irgalom ösvényén járj itt.

154