Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
félek semmitől, szívesen vállalok minden áldozatot. Naplójába pedig ezt írta: „ Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle. ” Ki tudja, amikor ezt a mondatot leírta, talán már igenlő választ akart adni Isten kitüntető kegyelmére, amellyel őt a vértanúság pálmájának elfogadására meghívta. A kegyelem órája hamarosan el is érkezett. Igaz, emberileg megdöbbentő volt az a gonoszság, amely hazug módon tőrbecsalta, alattomos módon megtámadta, bestiális módon - 32 késszúrással - életét kioltotta. De ugyanakkor teljesen egyértelmű volt, hogy drága életét Jézus Krisztus ügyéért áldozta fel, mégpedig papi szolgálatának végzése közben, az Oltáriszentséggel a keblén, a szíve fölött. Lehetnek-e meggyőzőbb bizonyítékok amellett, hogy ő valóban vértanúhalált halt! Minden reményünk megvan arra, hogy mindezt ugyanígy értékeli az illetékes római kongregáció is... ha a boldoggá avatási eljárás megindul majd! Addig pedig legyünk egyek elhunyt paptestvérünkkel az imádságban. Bízzunk abban, hogy ő imádkozik értünk Isten előtt! De tegyük mi is ugyanezt. Köztudott, hogy hosszú éveken át december 15-én egy ismeretlen valaki az ő halálának színhelyén imát mondott, és gyertyát gyújtott az ő emlékére. Most mi is gyújtsuk meg az ő egykori templomában az adventi koszorú soron következő gyertyáját, a gyertya sercegése mellett hallgassuk meg azt a szép verset, amely felidézi majd előttünk az ő vértanúságát. S a vers hallgatása közben mi is küldjük az ég felé szívünk hő fohászát, kérve az Urat: Teljesedjék be mielőbb az ő szent akarata, s János testvérünket, a Jézusért vállalt hősi szenvedéséért részesítse a Jézus által elnyert megdicsőülésben is. Ámen Dr. Konkoly István 139
