Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
Narrátor: .Ezerkilencszázötvenhét sötét decemberében... pogányok idején történt a gyilkosság. Azóta eltelt negyvenhárom év. Belőlük harminchárom a legsüketebb hallgatásban! S noha az ügyben - mint láthatták - több ítélet is született, de a legfontosabb nagyon sokáig váratott magára. Talán várat még ma is... Pedig a Sötétség erői nem tudták (nem tudhatták!), hogy az Isten szolgálatára fölesküdött Embert legfeljebb elpusztítani lehet. Megölni nem! Megölni nem. Az emlékét, a hitét. A hitet! Hitének mártírja Narrátor: „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóra tegyék és fénylik mindazoknak, akik a házban vannak.” (Hegyi beszéd. Máté evangéliuma, 5. rész, 15. bekezdés) Rimfel Ferenc plébános, Rábakethely-Név, időpont és helyszín nélkül szeretném elmondani... Egyesek értik bizonyára, hogy miért. Találkoztam egy illetővel, aki azt mondta, hogy szeretne velem beszélni. Mondtam, hogy tessék parancsolni. Leültünk, és negyedórán keresztül csak hebegett-habogott érthetetlenül. Próbáltam kivenni, hogy mit is akar mondani, hogy mi a problémája. Akkor azt mondta, hogy mi gyilkoltuk meg, vagy én gyilkoltam meg Brenner Jánost két másik emberrel. Próbáltam a nevét kérdezni, próbáltam, hogy hol lakik, vagy honnét jött. És nem válaszolt semmit, csak nézett, úgy, mintha megüvegesedett volna a szeme__Azok az emberek, akik előre eltervezték és végrehajtották a gyilkosságot, ártatlan embereket belekevertek a gyilkosságba, a gyilkosság 133
