Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
hogy honnan vettem a bátorságot, hogy megpályázzam. Mondtam: kérem, a püspök meghirdette. „És hogy gondolja? Egyáltalán nem garantáljuk, hogy nem lesznek éjszakai látogatói.” Brenner József- Minden püspökségen az ÁEH-nak egy megbízottja dolgozott, akiket a nép „bajszos püspököknek” nevezett. Ezeknek az volt a dolguk, hogy a központi irányítást megvalósítsák a különböző egyházmegyékben. E mellett volt még egy vonal, a rendőrségi vonal, tehát minden rendőrségen voltak a papok ügyeivel megbízott ÁVO- sok. „22-es helyre” olyan ember nem kerülhetett, aki a mozgalomnak nem volt tagja.- Ez a 22-es, ez mit jelentett egészen pontosan?- Ez a törvényerejű rendeletnek a 22. pontja, amiben fölsorolták, hogy városba, járási székhelyre, egyházi intézményekbe, püspökvárba, esperes vezetőknek csak olyan papok kerülhettek, akikhez az állam jóváhagyását adta. Ez szakkifejezés volt.- Az egyházon belül is megvoltak azok az emberek, akik — úgymond - a ,, kapcsolatot tartották ”?- Persze, természetesen. Azt nagyjából lehetett tudni, hogy kik. Ezek az ún. III/III-asok.- Matematikusok.- Lehetett tudni. Ezeknek be kellett számolni mindenről. Annyira, hogy ha bérmálás volt falun, akkor estére valakinek jelenteni kellett, hogy mi történt ott. Ki, mit mondott. Az se titok, hogy a sofőr, portások és hasonló emberek voltak megbízva ezzel, akik szállították a híreket. Dr. Gyiirki László- Kik voltak az „éjszaki látogatók”?- Kérem, ők az ÁVO-nak az emberei voltak. Egy egész konkrét esetet, ha szabad elmondanom. Még élő paptestvér, akit szintén szerettek volna beszervezni a békemozgalomba (többet nem merek 121
