Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
A gyilkosság Kurucz Erzsébet Salvator-nővér, a Brenner-emlékkápolna gondnoka- A rábakethelyi plébánia temetőjében ülünk, mögöttünk van az az erdő, amelyen keresztül az utolsó útja vezetett Brenner János atyának. Mi történt azon a december 14-i éjszakán?- 1957. december 14-én, mint minden évben szokás volt, a rábakethelyi plébániáról kimentek a fíliákba. Négy fília tartozott a rábakethelyi plébániához (Farkasfa, Magyarlak, Máriaújfalu és Zsida község). Ezen a 14-én esperes úr volt a soros (mert egyik éven ő ment, másik éven a káplán úr, Farkasfára a karácsonyi gyóntatást végezni), akkor éjszaka mindig Farkasfán aludtak. Mi fél nyolcra jöttünk ide, a plébániatemplomba szentmisére. Zárva volt a templom. Gondoltuk, hogy a káplán úr elaludt. Aztán a sekrestyés mondta a ministránsnak, hogy menjen le, és keltse fel. Mikor lement, Málcsi néni már tudta, hogy mi történt. Mondta a fiúnak, mondd meg fent, hogy megvan a tisztelendő úr. Zsidán fekszik, meggyilkolták. Brenner József plébános, szombathelyi püspöki helynök- 1957-ben kerültem Lentibe, Dél-Zalába. Egy hétfői napon a káplántársammal kimentünk a templomba, hogy rendet rakjunk a keresztelőkútban. Amikor kint vagyunk a templomban, akkor fut valaki, hogy egy távirat jött Szombathelyről. (...) Bementem a plébániára, ott volt a távirat: gyere haza, mert Jancsi hirtelen meghalt.- Mit érzett akkor?- Tulajdonképpen nem tudtam, miről van szó. Én úgy gondoltam - mivel ő akkor már motorozott -, hogy motorbaleset érte. Elmentünk a postára, hogy kapcsolatot teremtsünk Szombathellyel, ami akkoriban nagyon nehéz dolog volt. Telefon nem volt. A postások már tudták, mi történt, hogy őt megölték. Én a postásoktól tudtam ezt meg. 117
