Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Videofilm Brenner János halálának 40. évfordulójára

Egy nagyon jó lehetőséget láttam benne, mint mikor Rodin egy jó márványdarabot talált. Ha nagyot, akkor a gondolkodó embert látta már abban a rönkben, ha kicsit, akkor az alkotó kezét találta benne. Valahogy ilyen élményszerü volt a személyes találkozás. Nem spekuláltam én azon, gondolom ő sem, csak jól esett neki, hogy mostan egy még szélesebb távlatot kap a Biblia kettős tudományában, amit én adtam elő a Szentírásnak két ágából: az egyik a biblikum, ami a Biblia keletkezéséről, népéről, földrajzi, nyelvi, egyéb kereteiről szól; a másik az exegézis (a bibliamagyarázat), amelyet a hobbimnak tekintek. János is „böstörködött” egy-egy szóval, mint ahogy a gyerek szereti szétszedni, majd összerakni a kisautót, később a nagy autót. Ez nagyon szép dolog, szenvedély, a gondolkodó ember szenvedélye. (...)

A Szentírásból legtöbbet foglalkoztunk a zsoltárokkal Amikor egyegy szót fejtegettünk, vizsgáltuk, hogy mi minden van benne, akkor láttam, hogy legélesebben az ő szeme villogott.

Kurucz Erzsébet

János első állomáshelye Rábakethely volt. Főnöke, aki jó példát adott, dr. Kozma Ferenc plébános, volt spirituális, lelki ember volt. Föllendítették a plébániát, több egylet működött. A plébánia anyagilag szegény, de lelkiekben gazdag volt. Ami mindenkinek feltűnt: a káplán úr népszerűsége. Mindenkihez volt jó szava: örökké mosolygott, csillogott a szeme, mert tiszta lelkiismerettel élt papi hivatásának tudatában.

Dremmel Rozália

Én jól ismertem a tisztelendő urat, mert följártam a plébániára hetenként kétszer; segítettem Málcsinak takarítani, meg mindenfélét. A tisztelendő úr testvéreknek nevezett el minket. Amikor meglátott, kiáltott Málcsinak: jön a testvére. Nagyon szerettük. Ő mindenkit egyformán szeretett, a gyerekektől az öregekig mindenkit.

113